Este korán lefeküdt. Hajnalban ébredt, kávézott, indulás előtt még leolvasta a tornác falán függő hőmérőt: „huszonkét fok, már ilyen korán…”, felszállt a távolsági autóbuszra, s megőrzés céljából gondosan a tárcájába csúsztatta a jegyét.
A munkaügyi központ folyosóján, hátával a falnak támaszkodva, szemezett egy darabig az „Értékünk az ember” feliratú plakáttal – évek óta mosolyogtak onnan rá a fiatal lányok és az a kecskeszakállas bandzsa majom -, majd egy határozott mozdulattal letépte azt a falról, csíkokra szaggatta és megette.
Tizenegy órakor került sorra.
Hazafelé a buszmegálló melletti cukrászdában vizelt és ivott egy kávét.