„(…)
– Te ugye hívő vagy?
– Nézd, ha megkérdezik, és egy szóval kell válaszolnom, hogy hiszek-e, azt mondom, hogy hiszek. Pontosabban azt, hogy igyekszem hinni. De ez egy olyan igen, amin a sírig el lehet vitatkozni és töprengeni.
– Önmagaddal is?
– Önmagammal is, önmagammal is… A hit tulajdonképpen, mondjuk, egész szimplán az, hogy… például az ember elkezd egy regényt írni, hát nyilván, hogy… – újra azt mondom: ismét a semmittudásra törekszik, állandóan, hogy semmit se tudjon, bízik a keletkezésben, és bízik abban, hogy ebből a dolog egy lesz; egy darab. Tehát bizalom az áttekinthetetlenben, az eleve áttekinthetetlenre tervezettben. Azt merném mondani, hogy ha ezt kérdezed, akkor itt van a bizalmam, tudod? A legvégén azt mondanám, hogy bízom abban, hogy meg fogok halni, mert ez idáig mindenkinek sikerült. Nem tudom elképzelni, de bízom abban, hogy nekem is fog sikerülni.
Kondor Béla: Pilinszky János
– Benned az Istenhez való viszonynak nyilván története van…
– Igen.
– Ez egy gyötrő viszony?
– Ezt nehéz így mondani, mert ennek megvan a gyötrelmes és megvan a másik oldala. Nálam a hit az majdnem egy – azt merném mondani – animális hit. Tulajdonképpen érettségi után én hitetlen voltam. És egy nagyon nehéz éjszaka után elmentem gyónni. Sose felejtem el, a domonkosok templomában gyóntam, kora hajnalban. Nem tudtam aludni egész éjjel. Vártam, hogy mikor nyitják ki a kaput, és akkor hallottam, hogy kinyitják, és lementem hosszú esztendők után gyónni. És elmondtam a bűneimet. A rács mögött, nem tudom elfelejteni a pap arcát, olyan volt, mint egy tisztára mosott kavics. Fiatalember volt. Amikor befejeztem bűneim felsorolását, azt mondta: »Édes fiam, magát Isten nagyon szeretheti, hogy ennyit szenvedett.« (…) Na most, ezután jött a háború, és ott volt egy tapasztalatom. Teletömtem a hátizsákomat könyvekkel – és a könyvek kezdtek anakronisztikussá válni. Sorra dobtam ki őket a vagonból; emlékszem Romain Rolland Dante-drámája volt az első, amit kihajítottam, mert nem lehetett vele mit kezdeni. Nem volt érvényes. Végül egy maradt, az Evangélium maradt velem, de az úgy maradt velem, mint egy kutya.
(…)”
Az idézet forrása: dia.pool.pim.hu/html/muvek/PILINSZKY/pilinszky00989/pilinszky01017/pilinszky01017.html
***
Apdét vagy kiegészítés, 2012. július 23.:
Pilinszky János a hitről: