Hitler valamennyi, a háború végét megélő kelet-közép- és kelet-európai szövetségesét, Horthy kivételével, a győztes hatalmak háborús bűnössé nyilvánították és elítélték; hogy Horthy esetében erre nem került sor, annak, ugyan, mi más oka lehetett, minthogy mind a nyugati Szövetségesek, mind a szovjetek úgy ítélték meg tevékenységét, hogy a körülményekhez képest maximálisan megtett mindent a veszteségek minimalizálásáért és a háború mielőbbi lezárásáért?
„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”
2023.09.14. 23:33
Egy kérdés a „Horthy-kérdéshez”
Címkék: történelem magyarország emlékezet háború felelősség bűn politikai kultúra 1944 szovjetunió megszállás veszteség szövetség nagyhatalmi politika 1945 második világháború horthy miklós szovjet megszállás politikai stratégia nagyhatalmak horthy korszak német megszállás bűnrészesség német birodalom háborús taktika horthy-korszak emlékezetpolitika emlékezetkultúra kiugrási kísérlet nyugati szövetségesek háborús bűnösség
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://magyarido.blog.hu/api/trackback/id/tr2518213255
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gigabursch 2023.09.15. 07:24:48
S anno Budapest főrabbija
Nürnberben kőkeményen kiállt mellette.
Tények alapján.
Azóta a bosszú népe mindenhol igyekszik a tényeket is és a saját főrabbijukat is szembeköpni, mert a tényekkel nem mernek szembesülni.
Nürnberben kőkeményen kiállt mellette.
Tények alapján.
Azóta a bosszú népe mindenhol igyekszik a tényeket is és a saját főrabbijukat is szembeköpni, mert a tényekkel nem mernek szembesülni.
Szabó A. Imre · magyarido.blog.hu 2023.09.16. 23:42:35
@gigabursch: Régi meggyőződésem, hogy a történelmet nem mi ítéljük meg, épp ellenkezőleg, a történelem ítél meg minket, annak fényében, mennyit vagyunk képesek megismerni és megérteni a múltból. Ezért értelmetlen, mi több, veszélyes bármiféle ideologikus történelemolvasat, melyek mindegyike retrospektív projekción, jelen szemléletünk régebbi korokra való visszavetítésén alapul, ami pedig lehetetlenné teszi nemcsak a megértést, de a tényszerű megismerést is. A retrospektív projekción alapuló múltszemlélet abszolút történelmietlen. Nem ítélhetjük meg a múlt eseményeit és személyeit az alapján, ahogyan mi ma nézzük a világot, nem kérhetjük rajtuk számon a mi értékeinket vagy előítéleteinket, mert más koroknak mások voltak az értékei és előítéletei, sőt, ugyanazok a fogalmak egészen eltérő tartalmakat is hordozhatnak különböző korokban. Persze kialakíthatunk a múltról önkényesen, a szánk izének épp megfelelő víziókat és ítéleteket, de azoknak semmihez semmi köze nem lesz, a múlt valóságához a legkevesebb. Horthy személyét és teljesítményét is csak az alapján tudjuk korrekt módon értékelni, ha abból indulunk ki, amit ő és korának emberei tudtak, ahogyan ő és korának emberi gondolkoztak.