Kétségtelen, a remekművek magukért beszélnek, de korántsem mindegy, hogy kinek mit mondanak. Arra próbálok célozni ezzel, hogy az olvasó így is, úgy is létrehoz egy értelmezési keretet, ami lehetővé teszi számára egy adott mű befogadását: nem jobb-e akkor, ha ez az értelmezési keret a megértést és nem a félreértést szolgálja? Ezért nem érdektelen szerintem az alkotó korának, életének és személyiségének, a lehetőségek szerinti, minél mélyebb ismerete.
„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”
2020.03.17. 05:33
Magukért beszélnek-e a remekművek?
Címkék: történelem irodalom megértés irodalomtörténet irodalomoktatás olvasáskultúra
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://magyarido.blog.hu/api/trackback/id/tr8815528942
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.