...a nyugati „jóemberkedésre”
Akik ma naponta ezrével zúdulnak Európára, azok nem Jézus koldusai, vakjai és nyomorékjai (egyenként bizonyára számosan vannak köztük), hanem egy új népvándorlás honfoglalói. A koldus kopog és nem bezúzza az ajtót, ráront a gazdára és követelőzik — márpedig ma ez történik. Egy keresztény pontosan különbséget tud tenni a rászoruló és a rabló között, márpedig a mai honfoglalók, a jelen konstellációban, nem a kegyes élet lehetőségét, hanem a pusztulás nyilvánvalóságát hozzák el számunkra. [Egy komment a Világhálóról 2015-ből]
Önmagukban a keresztény bölcselőt frissen fölfedező jóemberkedő nyugati megmondóknak ajánlom figyelmébe a Biblia szavait:
„(...)
2Kor 8.12
Ha az akarat készséges, aszerint tetszik (az Istennek), amije van, nem aszerint, amije nincs.
2Kor 8.13
Nem azért kell gyűjteni, hogy mások megszabaduljanak a szükségtől, ti meg bajba jussatok, hanem az egyenlőségért.
(...)” [Szent Pál apostol: Korintusiaknak írt II. levél — Kattints ide!]
Ha Európa bajba juttatja magát a migrációs válságban, az orosz-ukrán, az izraeli-palesztin háborúban és sorolhatnánk a jelenlegi kríziseket és konfliktusokat, akikért feladja magát, ugyan, együtt éreznek-e majd vele, megindulnak-e majd baján?
***
Kiegészítés:
Tours-i Szent Márton (Sabaria (Pannónia), 316/317. — Candes, 397. november 8.) fiatalon, még katona korában, egyszer télen az út szélén kuporgó, összevert koldusra akadt. Márton kardjával kettémetszette katonaköpenyét, az egyik felét odaadta a koldusnak, hogy be tudja bugyolálni magát és ne fagyjon meg, a mások felével pedig magát próbálta védeni a fagytól. Ha odaadta volna a köpenyét, két kanyarral odébb már ő szorult volna hasonló segítségre, így azonban mindketten megmenekültek.
El Greco festménye