„I. Tutmózisz fáraó idejében etiópiai követek érkeztek, hogy az adók összegéről tárgyaljanak velünk. Kemény nép volt az nagyon! Azt mondták, hogy egy elvesztett háború még nem jelent semmit, újabb háborúban nekik kedvezhet a szerencse... és néhány hónapig alkudoztak a hadisarcon.
A bölcs király jóindulattal fel akarta őket világosítani, de hasztalan mutatta nekik a mi csatornáinkat és országútjainkat. Azt felelték, hogy az ő országukban ingyen van vizük, ahol csak akarják. Hasztalan rakták eléjük a templomok kincseit. Azt mondták rá, hogy az ő földjük sokkal több aranyat és drágakövet rejteget, mint egész Egyiptom. Hiába tartott előttük szemlét az egyiptomi hadsereg fölött, azt hajtogatták, hogy az etiópiaiaknak összehasonlíthatatlanul nagyobb katonaságuk van, mint ő szent felségének.
Akkor a fáraó elvezette őket erre a helyre, ahol mi most állunk, és a piramisokra mutatott.
Az etiópiai követek körüljárták őket, elolvasták a feliratokat, és... másnap aláírták a szerződést, amelyet kívántak tőlük...”
(Részlet Boleslaw Prus A fáraó c. regényéből)