Minapi hír: „Kétszáz sztereotipikusnak és szexistának kinevezett könyvet selejteznének le a barcelonai iskolák – írja a Guardian. Például a Tàber-iskola hatszáz könyvét nézte át az Associació Espai i Lleure, rejtett szexista tartalmak után kutatva. Megnézték, milyen szerepeket játszanak a karakterek és mit mondanak, és a könyvállomány harmadát súlyosan szexistának találták. Szexistának titulálták például Szent György legendáját és a Piroskát is. Az egyesület szerint a gyermekek ezekben a könyvekben sztereotipikus nézetekkel találkoznak, és normának fogják tartani őket, ha ezeken nőnek fel. A férfiasság például a versenyszellemmel és a bátorsággal asszociálódik, és szerintük a férfiak nőellenesen és agresszívan viselkednek. A Fort Pienc iskola szülői közössége genderegyenlőség-bizottságot hozott létre.” [forrás]
A hírről jutott eszembe és ha már eszembe jutott, ide is másolom:
„Minálunk mindenben a többség akarata dönt, és ők majdnem mind írástudatlanok. Majd egyszer a tudatlanok olyan törvényt hoznak, hogy az írástudók felejtsék el a betűket az általános egyenlőség miatt… Annál is inkább, mert jóval könnyebb azt a kevés embert leszoktatni a tudásról, mint mindenkit megtanítani rá.”
[Forrás: Platonov, Andrej: Csevengur. Magvető K., Bp. – Kárpáti K., Uzsgorod, 1989., 122. p.]
Andrej Platonov (polgári nevén: Andrej Platonovics Klimentov, 1899 – 1951) szovjet-orosz író 1929-ben vetette papírra Csevengur című művét, egy, a középorosz sztyeppén fekvő kisvárosban, lakói önszorgalmából megvalósuló kommunizmus regényét. Platonov szatírát írt, de utópiát alkotott, így a Csevengur először csak 1988-ban jelenhetett meg nyomtatásban. Ki hitte volna, amikor harminc éve először olvashattuk, hogy 2019-ben aktuálisabb lesz, mint valaha!