A zemberek nem tudnak mit kezdeni a múlttal. Megpróbálják aktualizálni, a saját fogalomrendszerükben (és szerint) elhelyezni azokat a történelmi információkat, amelyek csak a maguk idejében és koruk értelmezési keretében mondanak, jelentenek bármit is. Régóta gondolkozom már azon, hogy nem mi állítunk ki bizonyítványokat a múltról, hanem a múlt állít ki rólunk, nem mi mérjük, minősítjük a múltat, hanem az mér, minősít minket, mennyire vagyunk képesek kilátni a saját időnkből és saját kereteinkből. A múltból nem akkor tanulunk, ha megítélni próbáljuk, hanem akkor ha megérteni. [Egy komment a Világhálóról]
Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:
– Az öt magyar vértanú mellett három német, két örmény, és egy-egy szerb, horvát és osztrák migránsról is szó van... a sztori ezen része remélem megvan még. :)
– És valamennyien homoszexuálisok is voltak, nemde?
– Tökéletesen irreleváns és nem „csak” annak tükrében hogy mit áldoztak fel Magyarországért... de én ezt is el tudnám fogadni. Hát te?!
– Ők ezt nem így látták volna. Sőt, valószínűleg erősen szorultál volna, ha szodomitának vagy migránsnak merted volna titulálni őket. Olyannyira nem voltak ugyanis migránsok, hogy talán két kivétellel valamennyien a Magyar királyság területén születtek, s akik nem, azoknak is nagyon erős magyarországi kötődéseik voltak (Leiningen-Westerburg például nemcsak esseni gróf, de felesége révén magyar nagybirtokos nemes is volt). Szóval, a hülyeséget és a hazudozást nyugodtan abbahagyhatod. Ami pedig a megítélést illeti, nem te ítéled meg az aradiakat, hanem ők ítélnek meg téged: nem az releváns-irreleváns, amit te (innét) annak ítélsz az ő vonatkozásukban, hanem az, ad absurdum, ránk vonatkozóan is, ami az ő kiállásuk fényében (onnét) annak minősülhet.
***
Az aradi vértanúk [Kattints ide!]