Még mindig a szanatóriumban.
Már megint levél jött.
"Kedves fiatal barátom, Kulcs a lelkemhez című versét bírálat céljából megkaptam. Közlöm önnel, hogy nyolcsorosa egészen kiváló, az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy ezt a verset: "A rétet lerókázza szakadatlan/ ipar-csatorna, gyilkos áradat./ Sorvasztó gyalázatban megmaradtam,/ satnya kóró, gesztenye-törzs alatt./ A fű kiégett, én csak elfakultam,/ annyi vigaszra mégis van okom/ hogy ész nélkül, nem-értőn, nyomorultan,/ óriás lombjába nézek vakon." eredetileg én írtam, Üdvözlő kártya címmel. Költői pályáján további sok sikert kíván önnek: Odaáti Sanyi bácsi."