E bejegyzés közvetlen előzménye:
(…)
X. Trimazo – május hó
JEANNE:
Asszonyság, adjál lisztecskét,
tojást is adj egy kevéskét.
Egy könnycseppel gondoljatok Jeanne-ra!
Egy fohásszal gondoljatok Jeanne-ra!
Egy gondolatnyit gondoljatok rá!
Sem ezt, sem azt nem magunknak:
tőlünk a templomban holnap
a Szent Szűz szentelt gyertyát kap…
És én leszek majd a Szent Szűz szentelt gyertyája!
XI. Jeanne d’Arc a máglyán
SZŰZ MÁRIA: (a magasból, a kínok oszlopa fölött):
Hát szálljon hozzám tiszta lángod!
(Már az előző jelenettől kezdve összesűrül a tömeg a máglya előtt. Férfiak, nők, gyerekek mintegy átmenetet képezne a kórus és a közönség között.)
A KÓRUS FELE:
Írva van: Jeanne,
írva van: boszorkány,
írva van: eretnek lett,
egész világ ellen támadt,
írva van, írva van, írva van!
A KÓRUS MÁSIK FELE:
Jeanne, te szent vagy!
Jeanne, te szűz vagy!
Jeanne, csodatevő!
A KÓRUS FELE
Ő volt az, ki bűnnek és bajnak oka volt.
Ő volt az, ki csak bűnt hozott a világra.
A KÓRUS MÁSIK FELE:
Ő verte széjjel az angolokat! A franciák királyát ő vitte Reimsbe.
FÉL-KÓRUS:
Mellette állott a Sátán!
FÉL-KÓRUS:
Mellette állott az Úr.
Jeanne, te szent vagy!
Jeanne, te szűz vagy!
Jeanne, csodatevő!
FÉL-KÓRUS:
Jeanne csak bűnt hozott a világra!
Bűnünk, bajunk oka volt!
Jeanne az egész világ ellensége.
Ki küldte őt? Az Úr, vagy a Sátán?
A tűz majd döntse el!
JEANNE:
Ó, jaj, én népem, én francia népem – igaz hát? Igaz hát? Elveszejtesz? Megégetsz élve? És ez a pap, ki mellettem volt szinte mostanig s olvasni tanított, kezében tartván a könyvet… elhagyott engem ő is? Ment, futott – senkise szán, magány a sorsom.
KÓRUS:
Dicsértessék testvérünk a tűz,
mivel izzó, bölcs, igaz erős,
eleven, megronthatatlan!
úgy ébred, mintha álomból jönne.
Dicsértessék testvérünk a tűz,
melyben lángolva különül a lélek
és a test, a lélek és a test,
a hamu és a szellem.
SZŰZ MÁRIA:
Jeanne! Jeanne! Nem vagy magadban!
JEANNE:
Egy hangot hallok. Azt mondja: Jeanne, ne félj, nem vagy már árva.
KÓRUS:
Nem vagy már árva. Téged néz a nép! Téged tekint e földön: Dicsértessék testvérünk a tűz!
JEANNE:
Nem akarok meghalni!
KÓRUS:
Azt mondja, hogy nem akar meghalni.
JEANNE:
Úgy félek.
KÓRUS:
Azt mondja fél… Gyermek még szinte, gyenge lány!
PAP:
Írd alá ezt a papírost. Ismerd be, hogy hazudtál!
JEANNE:
Hogy írhatnám alá, a kezem meg van kötve.
PAP:
Majd levesszük rólad a bilincset.
JEANNE:
Másfélék az én bilincseim, erősebbek ezeknél.
PAP:
És vajon mifélék?
JEANNE:
A szeretet bilincsei! Erősebbek a vasból való bilincsnél. A szeretet köti meg a kezemet, azért nem tudok írni. Az igazság köti meg a kezemet, azért nem tudok írni. Nem tudok írni! Nem akarok hazudni!
SZŰZ MÁRIA:
Jeanne, Jeanne, bízd rá magad a tűzre! Megszabadít a láng!
KÓRUS:
Dicsértessék testvérünk, a tűz
lobogó, igaz, eleven,
győzhetetlen – ki állhat neki ellen?
Lobogó, megronthatatlan…
Dicsértessék testvérünk, a tűz,
mivel őbenne lélek marad a lélek,
és porrá-hamuvá lesz, ami földi.
JEANNE:
Szűz Anyám, aki fölöttem vagy úgy félek a tűztől. Rettegek!
SZŰZ MÁRIA:
Azt mondod: félsz a tűztől, s ím látod, máris lángokban jársz.
JEANNE:
Ez a lángoszlop, ez az égigérő fáklya, ez lesz az én mennyegzői ruhám?
SZŰZ MÁRIA:
Ez lesz majd, Jeanne! Te is immár fáklya vagy, égig ér a lángod… Halottá vált a porhüvely, s még ez húzná a te lelked vissza, Jeanne?
KÓRUS:
Dicsértessék testvérünk, a tűz, mivel izzó, bölcs, igaz, erős, eleven, megbonthatatlan. Dicsértessék testvérünk, a tűz, miben lángolva különül el a lélek és a test, meg a hamu és a szellem. Jeanne lobog, mint a fáklya, lángol, mint a fáklya lángja! Dicsértessék e máglya lángja, mivel tiszta, izzó, igaz, eleven.
SZŰZ MÁRIA:
E tűz örökké lobog, világít! Ez a fáklyaláng a franciáknak fénye, örökké lángol ez a fáklya!
KÓRUS:
Igaz, eleven, lángoló,
győzhetetlen, féktelen lángú!
SZŰZ MÁRIA:
Örökké lángol ez a fáklya!
KÓRUS:
Zengjünk dicséretet Jeanne-nak, aki szent és áldott, aki tisztaság, erősség, bizonyságunk, örök társunk: tiszta lélek, győzhetetlen – vakít a fényed! Dicsérünk, áldunk téged, mert a te szíved, tüzed, örökre megvédi a népet, s minden franciát.
SZŰZ MÁRIA; MARGIT, KATALIN:
Jeanne! Jeanne! Jeanne! Választott Szűz, jöjj! Jöjj! Jöjj! Jöjj!
JEANNE:
A bilincsek még visszatartanak!
KÓRUS:
Bűntől tiszta szív, boldog öröm éltet.
Tiszta szív, örülj, szeretetben éljél.
Erős az Úr.
JEANNE: (széttöri bilincseit)
Eldobtam, széttörtem.
KÓRUS:
Erős az Úr!
JEANNE:
Megyek, megyek!
KÓRUS:
A Kezdet és a Vég!
E nyűg kötötte Jeanne-t Jeanne-hoz
JEANNE:
Hatalmas az öröm, erősebb mindennél.
KÓRUS:
E nyűg a testnek terhe volt.
JEANNE:
Hatalmas a szeretet, erősebb mindennél. Hatalmas az ÚR, a Kezdet és a Vég.
MÁRIA, KATALIN, MARGIT, GYERMEKKÓRUS:
Bizonnyal az áldoz legtöbbet, aki szeretetből életét adja.
KÓRUS:
Bizonnyal az áldoz legtöbbet,
aki szeretetből életét adja.
(Részlet Paul Claudel Jeanne d’Arc a máglyán c. drámai oratóriumából, ford.: Raics István – a szöveg forrása: Válogatás Paul Claudel műveiből [szerk: Gúthy Andor] Szent István Társulat, Bp., 1982.)