- Igyál, betyár!
H. Daru Pista nehezen ébredt.
„Múlik a nyár”, dünnyögte, és eltolta szája elől a műanyag flakont.
- Hej, Daru Pista, Daru Pista! – csóválta meg fejét s húzott egy jót a palackból Kicsi Palkó.
Az arisztokratikus megjelenésű Hóhér Daru Pista, az Igazság Szelíd Bajnoka lassan kimászott a [? dermedt-girhedt ?] bokor alól. Megborzongott.
- Napkeltekor van a leghűvösebb – kommentálta Kicsi Palkó, akit tulajdonképpen Folyvást Rívó Kicsi Palkóként ismert mindenki.
Hóhér Daru Pista, az Igazság Szelíd Bajnoka és Folyvást Rívó Kicsi Palkó, az Igazság Szelíd Bajnokának Társa és Legjobb Barátja. Így.
- Lelkünket a remény, rongyainkat a felkelő nap…- merengett komoly arccal, miközben felállt s kihúzta magát, Daru Pista.
- Úgy gondolod?
- Igen, Palkó. Mi újság?
Palkó borostájának egyik szőrszálára ragadt jégszilánk éleset szúrt hirtelen.
- Rosseb tudja azt! - felelte mérgesen, mert [a] szúrás utáni fájdalom ugyan gyorsabban múlt, [mint várható volt tőle,] mégis a két nappal ezelőtti kocsmai afférjára emlékeztette, amelynek végén az ivó előtti tócsában landolt.
Daru Pistának is sötét hangulata volt, olyasmi mint a hótakaró alól foltokban előbukkanó zsíros feketeföld szigetek. Az ég alja mint egy hosszan gyógyuló véraláfutás, sötétvörösben és lilában játszott. Darut a horizont alján kelő mérges, vörös nap korongja egy tükörtojásra emlékeztette. Dühös lemondással vette tudomásul a gyomra kordulását .
- Te Palkó az nem Bodri lesz!?
Fejével a látóhatár felé bökött ahol egy fekete csahos egyre közeledve villogtatta feléjük hibátlan csontkerítését, hozzá megállás nélkül ugatott.
- Na , hogy lehet a, hisz nem jön az a határba sose!
A kutya előbb elérte őket, majd tovább futott nagy sebességgel, aztán meredeken fordult, majd elébük vágott, aztán újra túl rajtuk és így tovább. Közben őrülten ugatott, olyan volt mint aki megbolondult.
- Ez mondani akar valamit Pista! Jelentette ki, és közben homlokán mély barázdákba ráncolva a bőrt, vakarta nagy erővel a fejét Palkó.
- Héj állj már meg Te! Tán farkas vitte el a nyájat!?
Bodri aki a néhány napos bárányok szemében maga volt az Isten fekete haragja, csak nehezen csillapodott le valamelyest.
Továbbra is nyüszített, s időnként lihegett is hozzá egy-egy strófát, majd újólag nyüszített, de a rohangálásról, ugatásról mintha letett volna, erősen megvetette mellső lábait, talán még toporgott is volna, ha tud, s nagy állati szemeivel úgy meredt a két emberre, hogy nemigen volt mit tenni.
Így nézték egymást, ember és kutya, majd egy percig..
- Pista, Pista, én csak azt mondom, most kéne kifaggatni ezt a szegény Bodrit, mert ha beáll nála az apátia, soha meg nem tudjuk, mi végre is ez a nagy riadalom – törte meg a pusztai csöndet, mintegy előértelmezve a helyzetet, Folyvást Rívó. S hogy nyomatékot adjon szavainak, még azt is utánapökte:
- Nem gondolod?!
Hóhér Daru azonban messzebbre nézett. Egyrészt, minden tudományos érdeklődése mellett is, jobban bízott a kutyában, mint a pszichológiában, másrészt, mintha hangfoszlányokat hallott volna, s éppen arról, amerről a Bodri menekült.
- Gyere fiam, Palkó! Utánajárunk – döntött végül némi hezitálás után az expedíció mellett és egyetlen vagyonát, műtrágyás zsákját vállára vetve megindult a hangok irányába.
Kicsi Palkó bólintott, elintézte reggeli szükségleteit, kivizelte, majd kiköhögte magát és tempósan nyomába eredt a Szelíd Bajnoknak; rövidesen be is érte, s már együtt rótták a rónát. Bodri boldogan futott előttük.
Mehettek így vagy fél órát is, amikor az addig határozott léptű Igazlátó Hóhér Daru megtorpant.
- Kicsi Palkó, tekintsd meg azt ott! – mutatott nem is távoli magukelé.
S valóban, ott, mintha a puszta kisebb-nagyobb bukkanói és hepehupái között egy szokatlanul szokatlan túrás is éktelenkedett volna. S a jó Bodri is, mely már egy ideje el-elmaradozott előlük, most Bodri is messze mögülük figyelte a fejleményeket. Ez így legalábbis gyanús, nemde?
És Hóhér Daru Pistát nem olyan fából faragták, aki a kérdéseket, még ha maga maga is a kérdés feltevője, megválaszolatlan hagyja. Zsákját ledobva megindult, t’án soha határozottabban, mint most, a földkupac irányába és korát meghazudtoló gyorsasággal el is érte.
Folyvást Rívó Kicsi Palkó míg élni fog mesélni fogja, milyen látvány fogadta, mikor utolérte Mesterét. Az Ősz Bajnok egy kráter szélén állt – mert a túrás mögött, bizony, egy hihetetlen nagy güdör tátongott – és öreg szemében a megértés és az együttérzés sajátos keverékével tekintett a mélybe, ahol Freddy Mercury gigantikus, fehér úszónadrágos szobra feküdt. A szobor hirtelen hatalmasat kurjantott avagy nyögött.
- Csillaghullás, Pista? – kérdezte ijedtében Palkó.
(Folyt. köv.)
