Mottó: "Az emberi test hullámzó templom." Auguste Rodin
Kukó bácsi ötven esztendővel azután, hogy mindkét csípőjébe protézist ültettek, ezért aztán megúszta a katonaságot, ellentétben Oszi bácsival, aki - Kukó bácsi elmondása szerint legalábbis - ríva integetett az autóbusz ablakából, emlegeti is ezt Kukó bácsi azóta is enyhe kárörömmel, a "Katika bóttya" előtti biciklitároló hajlított vaspálcáin üldögélt, hunyorogva a koradélelőtti napba, melegedve a májusi fényben.
Ekkor arrament Csutakaszürkeló a Magyaridő blogról.
"Muszáj lesz ide egy padot összeütni - az a vékony vas feltöri azt a gyenge fenekét..." szólt.
Kukó bácsi sárga karvalykarmai megkapirgálták az épp fölbontott négycentes féldecis üveget, cimkéjén fehér hasadást szántva, másik markában megcsördült a két kiürített üvegcse (Kukó bácsi egyszerre mindig három darab négycentes féldecit fogyaszt), fejbőre látványos mozdításával feljebb-hátrébb tolta svejci sapkáját - ezernyi ránc aktivizálódott a mozdulathoz-, fölnézett, s így válaszolt:
"Most meg gyün ez a malacnátha."
Aztán féloldalasan csücsörített.