Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:
– „Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak….” (SZENT ISTVÁN KIRÁLY)
– Szent István, ha egészen pontosak szeretnénk lenni, nem egynyelvű és egyszokású országról beszél, hanem egynyelvű és egyszokású regnumról (Nam unius lingue uniusque moris regnum inbecille et fragile est.).
(regnum, i, kn. [rex] 1) királyság, királyi hatalom és királyi méltóság: potiri r., obtinere r.; regnum redit ad eum. Innen átalán uralkodás, kormányzás, igazgatás, a legfőbb hatalom, és gyakran, a római embernek republicánus szellemével megegyezőleg, gyűlölt értelemben egyeduralom, zsarnokság, kényuraság, törvénytelen hatalom: exercere r. in plebe Romana; hoc vero r. est, ez valóságos zsarnokság; r. judiciorum, forense; (költ.) rr. vini, ivás közben elnökség, vezetés (l. magisterium). Innen névk. regna, orum, kn. (újk. költ.) uralkodók, királyok. 2) királyság, királyi birodalom; küln. az alvilág birodalma, alvilág; innen (többnyire költ. és tréfásan) birtok, jószág, birtokterület.)
Ha végigolvasod az Intelmeket, nyilvánvalóvá válik számodra, hogy mire is utal itt Szent István: az egynyelvű és egyszokású királyság azért gyenge és esendő, mert az uralkodónak nem kiegyensúlyozott a hatalmi bázisa. Azért kellenek különböző nyelvű és szokású jövevények (hospes, adventicius)
(hospes, itis, hn. 1) oly ember, ki mással kölcsönös vendégszeretetből eredt barátságban van, A) vendég: recipere hh.; h. meus; h. vespertinus, estvéli. B) vendéget fogadó, gazda(vendégszerető): alter ad cauponam devertit, alter ad h. 2) ellentétben azzal, ki hon van, jövevény, és mint mn. idegen: h. hujus urbis, ezen városban; innen átv. ért. valamivel ismeretlen, járatlan: h. in agendo, a szónoklásban; úton járóról is; dic, hospes etc. 3) mint mn. a) idegen, külföldi, gemma. b) vendégszerető.;
adventicius, mn. [advenio] 1) (újk.) megérkezéshez tartozó, coena, megérkezési vendégség. 2) kívülről jövő (saját igyekezet nélkül nyert, történetesen kapott, örökség stb.) copiae aa.; doctrina a., külföldi; visio a., érzéki (ellentétül a szellemihez); pecunia a., más úton nyert, nem örökség útján, mellékesen szerzett; fructus a., történetes, véletlen.)
az udvarba (itt természetesen magyar és külföldi előkelőkről és papokról van szó), hogy a különböző érdekű, de a királynak elkötelezett hatalmi csoportok gyengítsék egymás és így erősítsék a király pozícióját.
***
Kiegészítés (2020. 01. 22.)
Részlet Bogyay Tamás (1909 -1994), 1945-től az NSZK-ban élő magyar történész, művészettörténész, 1975-ben született Stephanus Rex című munkájából (első magyar kiadás: 1988):
„Egy akkoriban főként Európa keletén igen elterjedt gyakorlat tükröződik az »Intelmek«-nek a vendégekről szóló sokat idézett hatodik fejezetében is. A királyi méltóság hatodik díszeként a »vendégek és jövevények« szerepelnek, mert »nagy hasznot hajtanak... különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli és a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egynyelvű és egyszokású ország (regnum) gyenge és törékeny. Ezért megparancsolom neked fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.« Regnumon, a magyar »országon« akkoriban nem az államterületet értették – hiszen az állam fogalmát nem ismerték –, hanem az uralmat, a király kíséretét és hatalmi területét. A magyar ország szó is az »úr« szóból ered és eredeti jelentése uraság volt. Épp ezért teljes anakronizmus ebben az »intelemben« egy liberális »nemzetiségpolitika« kezdetét látni.”
[Forrás: Bogyay Tamás: Stephanus Rex. Ecclesia K., Bp. 1988., 82. p.]