...Vízióm volt, illetve van. Magunkat láttam sok évtized múltán, amint a sírásók éppen a csontjainkat dobálják ki a sírunkból. Fölszámolják a temetőt, esetleg az utódaink elfelejtették befizetni a sírbérletet, egyre megy. S, képzeld el, képzeld el a koponyáinkon rózsa és nefelejcs díszíti a halántékok és homlokok csontjait... (bbjnick.blog.hu/2008/05/16/szots_helye_es_a_mi_helyunk)
Néhány napja a következő tartalmú emilt kaptam Z.-től:
„...létrejött a 19. század elejétől kezdve két teljesen terméketlen emberfajta, mely azóta is világszerte politikai viselkedési sémává lett: a reakciós és a hivatásos forradalmár. Addig létezett egy egységes kritériumok szerint megítélhető politikai művészet, melynek művelői az adott történelmi helyzet tényei és reálisan keresztülvihető tennivalói szerint tudtak hagyományőrzők és felforgatók is lenni. Nagyon nehéz pl. az induló újkor egyik legjelentősebb politikai szereplőjéről, Orániai Vilmosról élesen megmondani, hogy feudális nagyúr volt-e, vagy példátlan újdonságot hozó forradalmár, mert mind a kettő volt egyszerre. Ez a reakciós–forradalmár alternatíva is része annak a napjainkban is dúló nagy politikai skizofréniának, mely a tennivalókat csak elmebajos alternatívákban tudja megfogalmazni.” (mek.niif.hu/02000/02043/html/698.html)
Majd mindjárt másnap a következőt:
„A behódolás az embert eredeti alakjából kivetkőzteti és az élet eredményét kompromittálja. De aki nem hódol be és nem alkalmazkodik, tiszta lelkiismeretét fenntartja és intaktságát megőrzi és a direkt morálban áll, az a bosszú angyalává lesz.
A direkt morál nárcisztikusan ragaszkodik hősies és görcsös tisztaságához. A direkt morál nem szociális, hanem egocentrikus. Ezért ha felülkerül, nem közösséget teremt, hanem forradalmat. A direkt morál, mint a rossz lelkiismeret, a nagyságot kizárja. A direkt morál középszerű és démoni.
Aki behódol, beszennyezi az életet. A rossz lelkiismeret a beszennyezett élet nyugtalansága. A direkt morál a közösségből kizárt és a javaktól megfosztott ember életféltése.
A behódolás megbocsáthatatlan. Annak, aki behódolt, térden állva kell bocsánatot kérnie az igazságtól, amelyet megsértett. Addig nem térhet haza.
A direkt morál csak akkor oszlik el, ha felszólítják, hogy a szeretet világába lépjen, és tényleg belép. Akkor a pokol tüzét elkerülheti.” (www.terebess.hu/keletkultinfo/patmosz1.html#_Toc38959456)
Mindkét emil témamegjelöléseként ez volt olvasható: A progresszió felfalja gyermekeit
Ritkán kapok emilt Z.-től. Ha ír, többnyire jó okkal teszi. Olvasgattam üzeneteit és a szándékán tűnődtem. Eladdig, hogy késztetést kezdtem érezni, hogy felhívjam és megkérdezzem tőle.
– Semmi különleges – válaszolta Z. –, csak olyan sok negatív hatás ért mostanában, hogy jólesett kicsit pozícionálnom magam. Miért, te nem írsz blogot?! Látod, én meg emilt írtam. Nem kellett volna?
– Dehogynem, Z.! Nagyon is jól tetted.
Árpád-kori feszületkorpusz
