Gőgös Gúnár Gedeon egy reggel kitotyogott az ól elé, és fejét fölvetve, félig leeresztett szemhéja alól merev szemmel - körbetekintett a baromfiudvaron. Mint tulajdonán.
Majd ismét. A látvány ugyanis meglepte. A világ összes országát látta, és hatalmat látott, és gazdagságot látott, és dicsőséget látott.
Aztán egy hangot hallott, mintha a pincéből szólna - a hang a föld alól jött. Áttört a keményre száradt tyúxaron, átszivárgott, mint bioszűrőn, a lágy kislibafoson, megkerülte a porcfű apró leveleit s megrezdítette G. G. G. hírekre, új információkra oly érzékeny dobhártyáját.
Meg-
csik-
lan-
doz-
ta.
Szólt a hang, a föld alatti hang: "Ezeket mind-mind neked adom, ha leborulva imádsz engem."
"Hm..."
S reá:
"Gá! Gá, gá!"
Boldogan szaladt: az utcai kerítésig, onnan balra a szomszéd kerítéséhez, megint balra, ahol a baromfiudvar után a gyömölcsös következik, aztán a nyári konyha falához. Ott elcsúszott és begyre zuhant. "Gá, gá, gá! Gá, gá, gá!"
A kacsák: "Háp, háp, háp!"
A tyúkok: "Kot, kot, kot!"
A kakas: "Kukorikú!"
A mi kutyánk kölykei: "Vau, vau, vau!"
A nyulak a ketrecben nagyokat dobbantottak és azt mondták, hogy:
(A gazda közben leforrázta a darát a malacoknak, és szomorú volt, mert tudta, hogy mi fog következni.)