Az 1990-es évek első felében, amikor az első kósza hírek érkeztek a homoszexuális házasság „intézményének” fölvetéséről, emlékszem, milyen szellemesnek éreztem magam, hogy azon poénkodtam: írjunk petíciót nemzetközi szervezetekhez, határozzák meg alapvető emberi jogként, hogy halott gyerekekkel is lehessen házasodni, hisz a buziházasság logikája ehhez a konklúzióhoz vezet. Úgy gondoltam, egy ilyesféle érv, egyszer és mindenkorra szembesítheti a józan eszűeket a buzinyomulás abszurditásával. És, tessék, hol tart ma a genderbuziság! Most, hogy a spanyol eutanáziatörvényről olvastam, szintén forradalmi gondolatom támadt: ha haladunk, akkor ne aprózzuk el, jussunk el egy lépésben a kitűzött célig, vezessék be mindjárt a terheseutanáziát, azaz a művi abortuszra jelentkező nőket részesítsék eutanáziában, így a nem kívánt magzattal egyidőben az előbb-utóbb nem kívánttá váló nőt is megszabadíthatják a rá váró megaláztatásoktól és szenvedésektől. Sajnos, ma már nem érzek sem szellemesnek, sem viccesnek egy ilyen poént, mert valószínűleg közelebb állunk a fölvetéshez és annak megvalósulásához, mint azt legsötétebb rémálmainkban is vizionálhatnánk.
***
Eutanázia [Kattints ide!]