Mintha ismétlést néznénk a tévében. 1945 és 1953 között a szovjetizációval akarták teljesen szétcsapatni a társadalom bevett formáit, ma a globalizációval igyekeznek ugyanezt végigjátszani. Annyira analóg a két történet, hogy még annak is látnia kell, aki nem akarja. Annak idején is egy felpörgetett ideológiai terror adta a kereteket és ma is, annak idején is a múlt bűneinek fölszámolására hivatkozva izzították be a terrort, ma is, annak idején is az intézmények működésének ellehetetlenítésével próbálták megbénítani a normális társadalmi működést, ma is, annak idején is birodalmi érdekeket próbáltak minden előtt érvényesíteni, ma is, annak idején is a család és az Egyház volt a fő ellenség, ma is, annak idején is a gyerekek átnevelésére helyezték az elsődleges hangsúlyt, ma is, annak idején is a hatalomnak teljes mértékben kiszolgáltatott, védtelen egyén (a homo sovieticus) létrehozása volt a cél, ma is ennek (a homo globalisnak) a kitenyésztése, kinevelése a fő csapásirány. Ki az, aki, hacsak nem volt fölmentve történelemből, erre vágyik?
„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”
2021.08.01. 23:59
ISM.
Címkék: történelem társadalom globalizáció kommunizmus baloldal hatalom globalizmus ideológia totalitarizmus internacionalizmus 1945 uralom 1953 hatalomgyakorlás balliberálisok ideológiai harc progresszió világállam ideológiai terror 2021 hatalomtechnika homo sovieticus szovjetizáció homo globalis
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://magyarido.blog.hu/api/trackback/id/tr10016642940
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.