Tararam, tarara-rararam, rararam, tarara-rararam, rararam... na, te... rararam, tararam... dúdoltad, szólt az ördög egy nap Csutakhoz, a Cseh-Csengey nótát anno..., pedig nemhogy feleséged nem volt, de még szeretőd se, te árva egzisztencia, hogy a mániás depresszió hirtelen hangulatzuhanása üssön beléd...
És itt, ezen a ponton aztán bele is ütött. És nem tágít.
...
- Mindezt tényleg nem szükséges belevenni egy szakmai önéletrajzba - tanácsolta jóindulatúan M-né, a munkaügyi központ helyi kirendeltségének előadója.
- Nem? Akkor kihúzom. Így.
- Köszönöm. Tehát...
"Tehát?!" Csutak felhúzta az állát, grimaszolt s közben ujjaival megdörzsölte az álla alatti többnapos borostát.