E bejegyzés előzménye: neonepiprimitiv.blog.hu/2009/03/05/allitsatok_meg_m_v_t?fullcommentlist=1#c5154202
„(…) …a huszadik század harmincas-negyvenes éveiben ki volt undorítóbb, Oroszország vagy Németország? Ők voltak (…) Sokkal undorítóbbak.
Ebből viszont következik valami. Ők sokkal undorítóbbak voltak nálunk. Aztán ők magukhoz tértek, mi meg nem. Németország nem fonnyadt el, mint azt Oroszország teszi. A szigorú vezeklés – és pedig nem elsősorban igazságlátó bizottságok létesítése és az állami jóvátétel, hanem a bíróság elé állítás, bebörtönzés, és igen, kivégzés, vezeklő öngyilkosság, idegösszeomlás, önkínzás, hajtépés – csökkenti a kihágás súlyát. Vagy mire jó a vezeklés? Mit használ? 2004-ben a német bűn kicsivel kisebb, mint volt. 2004-ben az orosz bűn ugyanakkora.
(…) Gyanítom, hogy a lelkiismeret létfontosságú szerv. Ha odavan, te is odavagy.
Ha rajtam múlna, én hivatalos, írott bocsánatkérést követelnék a tizedik századért, meg az összes többiért azóta. (…)
Valaki mondja ki, hogy sajnálja. Valaki mondja nekem, hogy sajnálja. Na. Sírj nekem, Volga, sírj nekem, Jenyiszej, sírj nekem, Moszkva-folyó.”
(A idézet forrása: Amis, Martin: Találkozások háza (ford.: Pék Zoltán) Európa Kk., Bp., 2005., ISBN 978 963 07 8468 9)
+++
Apdét (vagy kiegészítés):
Schmidt hadnagy a témához kapcsolódóan ajánlja Csutakaszürkeló blogger remek Gorgiasz-parafrázisát; itt olvasható:
