Mindszenty emlékiratainak kritikai kiadását olvasom (Mindszenty József: Emlékirataim. Helikon K., Bp., 2015., 664 p. — a kiadvány nem csak a végleges szöveget, de a kézirat szövegváltozatait és a kimaradt fejezeteket, fejezettöredékeket is tartalmazza). Mindszenty bármilyen helyzetet vázol, hosszabban vagy rövidebben, de értelmezi is azt. Az emlékiratok a mára levonható sok tanulsága között az egyik különösen elgondolkodtató, ahogyan Mindszenty a szuverenitás-problematikát kezeli. Akár az 1918-1920 közötti időszakról, akár 1945 utánról – a két vesztes világháborút követő időszakokról, XX. századi történelmünk legkilátástalanabb és legkiszolgáltatottabb szakaszairól – van is szó, a nemzeti szuverenitás kérdése és igénye sokkal karakteresebben és határozottabban van jelen, mutatkozik meg a szövegben vázolt történelmi szituációkban, mint azok manapság bármikor is felmerülnek. Nem kellene újragondolnunk, mi is történt velünk 2004-ben?
„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”
2019.02.10. 22:30
Szuverenitás kérdése
Címkék: nemzet történelem magyarország 2004 európai unió magyarság állam katolikusok kereszténység függetlenség globalizmus katolikus katolicizmus államiság szuverenitás katolikus egyház 1920 1945 1919 mindszenty józsef progresszió 1918
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://magyarido.blog.hu/api/trackback/id/tr1214618522
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.