Sajnos, a film mára jóformán teljesen meghalt. Nem csak az USÁ-ban, de Európában is. Ma már az európai filmgyártás is belefulladt a kettős elvárás, az üzleti és az ideológiai kényszerek teljesítésébe. Már az európai filmek is vagy üzleti célú, a bevétel maximalizálásra törekvő és ugyanakkor gyakran primitíven átideologizált tömeg-/zsánerfilmek vagy politikai trendek kiszolgálására készült művész-/fesztiválfilmek. Régen, kb. az 1990-es évek elejéig, még Hollywood is nyitott volt az innovációkra, még ha pusztán üzleti megfontolásokból is, mára az ideológia – ami mögött nyilván a globalista háttérhatalom valós vagy vélt politikai-gazdasági érdekei állnak – mindent maga alá temetett. Európában, a nemzeti filmgyártás háttérbe szorulásával, szintén a kilencvenes években fellegzett be a filmnek. Úgyhogy, maradnak a klasszikusok. Ha filmet akarunk nézni, elő kell venni a régi VHS-kazettákat és DVD-ket, hogy újranézzük a Tarkovszkijokat, Felliniket, Kuroszavákat, Rosselliniket, Bergmanokat, Wajdákat, Szőtsöket, Gaál Istvánokat, Huszárikokat...
„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”
2021.01.27. 23:33
Mit nézzünk ma este?
Címkék: film dvd kultúra usa európa propaganda globalizmus ideológia amerikai film kuroszava akira rossellini roberto szőts istván európai film bergman ingmar tarkovszkij a a wajda andrzej huszárik zoltán filmklasszikus gaál istván kortárs film fellini federico vhs-kazetta
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://magyarido.blog.hu/api/trackback/id/tr3116418512
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.