"...Tartozunk őrizni életünket, valameddig lehet tisztességgel, arra nézve, hogy hazánknak többet szolgálhassunk. De viszont a dicsőségnek törvénye az, hogy kévánjuk a halált, amikor életünk tovább tisztességes nem lehet. Azt mondja a török: Ja deulet basuma ia güzgün desüme, azaz: Avagy holló hasamra avagy tisztesség fejemre. /.../
Nem mondhatni egy országot boldogtalannak, az ki sok időkön által és sokáig hervadhatatlanul állott virágjában, és már alább kezdett szállani, mert ez a vége a világi dolgoknak; és nem mondhatjuk boldogtalanságnak azt, hogy ennek a világi törvénynek alája vettetett, holott minden más is úgy vagyon: hanem boldogtalannak mondhatjuk azt az embert, aki a maga országának leszállásában és esetiben születtetik és nem virágjában. Azért ehhez is szerencse kell." /Z. Miklós ősnáci/
Mégegyszer: "a dicsőségnek (a minek?) törvénye (mije?) az, hogy kévánjuk a halált (a mit?), (mikor?) amikor életünk tovább (milyen?) tisztességes nem lehet."
...srácok, a refrént mind együtt: "Azért ehhez is szerencse kell."
Szerencse kell, je, je, je!
Szerencse kell, je, je, je!