„Itt vannak a színészek”
Városról érkeztek most hozzánk, elég harsány társaság.
Lesz majd előadás, bemutató.
Jártak ők már nálunk tavaly, meg tavalyelőtt, meg azelőtt…
Néztem az ablakból, ahogyan vonultak és doboltak és …tudják ők mi zajlik itt?… lelkesedtek.
Vagy erőlködtek, mert tudják.
„Urak, üdvözlöm Helsingőrben.”
…
Csendes morfondírozás: „Eljátszatom velük, én a „bolondok között józan”, hogy a polgármester hogyan építette be az egész családját az önkormányzatba, hogyan lehet az asszony nyóc átallánossal számviteli főelőadó, meg még könyvtáros is (a könyvtár a rendszerváltáskor megszűnt), a fiú falugondnok, a meny munkahelye miatt (de csak azért) megmarad az óvoda – a postán és az iskolában nem dolgozott családtag: „e-el is ve-ve-vesztettük mind a ke-kettőt” -, az összes képviselő rokon (ez falun stratégiailag nagyon fontos), ők pedig minden döntés jogát, amit csak a törvény enged, átadnak a polgármester úr kezébe. Ja, és a feleségen kívül, minden hivatali alkalmazott más településről jár be dolgozni. Azért egy volt gépműhelyvezetőtől… „
Végül: „Horatio, halott vagyok; te élsz: / Győzd meg felőlem és igaz ügyemről / A kétkedőket.”