E bejegyzés szövege 2013-ban született.
Gondolkodtam rajta, mi az, ami a legkevésbé érdekel. Nem sikerült választ találnom, mert az a valami, ami a legkevésbé érdekel, nyilván, annyira nem érdekel, hogy eszembe sem jut. :-) Majd megpróbáltam napi politikai közéleti híreket olvasni és rájöttem, hogy van valami, ami annál a valaminél (ami a legkevésbé érdekel) is kevésbé érdekel és az a mai magyar politikai közélet. :-(
Kiegészítés (2023. november 7.)
A nép bölcsessége =/= a népi bölcsesség. [Egy komment a Világhálóról]
Tételmondatok a demokráciáról: 1. A csőcselék önérzete a lincselés. 2. A demokrácia nem kultúrembernek való. 3. Csak az állítja, hogy a nép bölcs, aki vissza akar élni annak tudatlanságával. [Még egy komment a Világhálóról]
Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:
– Azért valljuk be, legalább azok, akik képesek még bárminemű gondolkodásra, félelmetes, hogy az orbánizmus a proliság reneszánszát hozta el, amiről azt reméltük, hogy miután negyven éven át szenvedtünk tőle, végre megszabadultunk, most újra virágában mérgezi a közéletet és a közkultúrát; Pártunk és Kormányunk propagandagépezete már teljes kapacitásával a prolizmus, illetve annak posztmodern változata, a narcisztikus tömegember szentimentális bestializmusa gerjesztésén dolgozik. És merjük kimondani: Nem lesz ennek jó vége, hölgyeim és uraim!
– Sajnos ami a propagandagépezetet illeti, abban jelentős mértékben igazad van. Volt, hogy én is felvetettem ezt, de beláttam a kapott válasz igazságát, hogy a társadalom összetétele műveltség, gondolkozási készség stb. szempontjából nem egyenletes, hanem felfele szűkülő. Viszont minden szavazat azonos értékű. És az a szűkebb réteg esetleg tudja a maga számra is érthetővé tenni azt, ami a szélesebb réteg számára szól. (Fordítva kevésbé). Többek közt ezért is volna értelme egy alapszintű cenzusnak, pl. elvégzett 8 általános. Mondjuk a demokrácia hátulütője, ami megkönnyíti a PÉNZ uralta médiák eszközkénti politikai hatalmát. (Nem hatalmi ág, hanem HATALMI ESZKÖZ.)
– Én Széchenyivel értek egyet. Minél magasabban ül valaki a polcon, kötelessége-felelőssége is annál nagyobb. Nem az a dolga, hogy elhülyítse, megvezesse, hanem, hogy vezesse, emelje fel a népet. Idézet a Hitelből: „A kiművelt emberfő. Ennél lejjebb nem bocsátkozhatunk. (...) Mennél magasb születésű pedig a hazafi s mennél dúsabb, annál jobban nevelheti s terjesztheti a közértelmességet s így a haza erejét. A földesúr jobbágyai lelki s testi csinosodására legsikeresb befolyással lehet, midőn, mint a tapasztalás mutatja, a jobbágy jámborsága, szelíd erkölcsei, de sokszor még nyomorúsága se mozdít egy hüvelknyit is a földesúr állati vagy növényi életén; pedig csak a földesúr igazságos léte, emberiséges gondolkodásmódja s tanácsa emelheti a szántóvetőt nagyobb méltóságra – s ez viszont teheti őtet vagyonosb, becsültebb, szerencsésb földesúrrá. – A kormány atyai gondoskodása, törvényekre szoros ügyelése s hív jobbágyiba helyeztetett bizodalma teszi a nemzetet boldoggá s erőssé, midőn ennek erkölcsi súlya azon sarkalat, melyen biztosan s rendületlen állhat még akkor is a királyszék, mikor a világnak fele másutt fel volna zendülve már s bontakozva.”
***
Széchenyi István [Kattints ide!]