"Testben a Jordánon túl tartózkodva / tanítványaidhoz, Jézus, így szóltál: / Lázár barátunk már meghalt, / és most éppen sírba helyezték. / De én, barátaim, miattatok örülök, / mert így meg fogjátok látni, / hogy mint helyhez nem kötött Isten, tudok mindent, / noha látható emberré lettem. / Menjünk tehát, hogy életre keltsem őt, / hadd érezze meg a halál is a győzelmet, / és hogy teljhatalmát nyilvánvalóan megdöntöm, / és megadom a világnak a gazdag kegyelmet!"
"Mártát és Máriát kövessük, hívek / s küldjünk Urunkhoz Istennek tetsző tetteket követként, / hogy hozzánk is eljőve támassza fel halott elménket, / mely gyászosan sírban fekszik, / mert hanyagságunk miatt elalélt, / semmi istenfélelmet nem érez, / életerejének nincsen birtokában, / ezért így kiáltsunk: / Nézz reánk, könyörülő Urunk, / és mint hajdan barátodat, Lázárt / fennséges megjelenéseddel feltámasztottad, / úgy minket is újra kelts életre / s add meg nekünk a nagy irgalmat!"
"Már két napja van Lázár a sírban / s látja a kezdettől fogva elhunytakat. / Ott kell szemlélnie a szörnyűségeket: / az alvilágban lebilincseltek sokaságát. / Nővérei ezért keservesen sírnak, / hogyha meglátják a sírját. / Krisztus pedig már érkezik, / hogy barátját életre keltse, / és mindenki összhangban zenghesse: / Áldott vagy Üdvözítőnk, könyörülj rajtunk!"