A napokban tettem egy határozott kísérletet, hogy regisztráljak a facebookra. Régi szakmai, családi, baráti elvárásnak igyekeztem ezzel eleget tenni és az élet is úgy hozta, hogy komoly hátrányok érnének, bizonyos tevékenységeimet nem tudnám folytatni, facebook-profil nélkül. Beléptem hát a facebook nyitó oldalára és az instrukciókat követve megadtam szépen sorban minden adatot, amit kértek tőlem. (Ugyan igen meglepett, hogy a regisztrációhoz megadott e-mail címem jelszavára is kíváncsiak voltak, de igyekeztem ezen az érzésen minél gyorsabban túltenni magam.) Miután egy facebook-fiók (jól mondom? fiók?) boldog tulajdonosává váltam, nekiláttam profilom (jól mondom? profil?) csinosítgatásának. Mivel a profilhoz profilkép is dukál, kiléptem és turkálni kezdem az öreg pécémen egy kellően alkalmatos portréfotó után. Végül találtam egy bizalomgerjesztőt, amit fel is töltöttem és elégedetten konstatáltam: fenn vagyok a facebookon! Azonban mindez a jóleső, csöndes magabiztosság épp csak addig tartott, míg újra be nem próbáltam lépni. Ekkor ugyanis egy ablak jelent meg előttem a képernyőn, amely mobil telefonszámomat kérte. Tessék? Mi van? S a faszinkóm még nem kéne nekik?
Intermezzo. Megkérdeztem a feleségemet, tőle is követelte-e a facebook a belépéshez a mobil telefonszámát? Azt válaszolta: nem emlékszik, de ha úgy volt, ő megadta. Intermezzo vége.
Nos, összegezzük tapasztalatainkat. A facebook, miután gyakorlatilag kommunikációs hegemóniára tett szert a közösségi médiumok terén világszerte, skrupulusok nélkül csal ki személyes adatokat gyanútlan polgároktól, majd a kiszolgáltatott felhasználókat a profiljukhoz való hozzáférés fejében újabb adatokért zsarolja. Ki teheti ezt meg rajtuk kívül ezen a sárgolyón? Egy iparos, egy kereskedő vagy bármely más szolgáltató garázdálkodhatna-e így büntetlenül? Bár tanyán élek, de nem burokban, nálunk is van internet, én is olvasok híreket és tisztában vagyok vele, hogy a facebook egészen elképesztően önkényes és durva ideológiai-politikai cenzúrát alkalmaz az oldalain megjelenő tartalmak között. Azonban a probléma elsődlegesen nem ez, emiatt aggódjanak az ideológusok és a politikusok, a probléma ennél sokkal súlyosabb. A facebooknak nem a véleményed vagy a szavazatod kell, a facebooknak te kellesz, szőröstől-bőröstől, testestől-lelkestől, teljes valóddal, a személyed, a facebooknak az kell, hogy ha a mobil telefonszámodat kéri (vagy bármi mást), akkor te gondolkodás nélkül add meg neki azt. Ahogy Illyés Gyula írta: „hol zsarnokság van, ott van/jelenvalóan/mindenekben,/ahogy rég istened sem;”. [Kattints ide!]
A facebook egy anomália. Fuss és felejtsd el, ha kedves az életed!