Ramiro de Maeztu írta 1926-ban Róma bukásáról:
„A római erény az, ami Rómának a világuralmat biztosítja. A zabolátlanság az, ami szétrombolja a római birodalmat. (...) Az V. századbeli legjobb rómaiak nemcsak a pogány bűnöket bánták meg, de a primitív kereszténység világundorát is. Szent Ágoston, Orosius, Szent Jeromos nem csupán a magánerkölcs mintaképei: kiváló polgárok is voltak. A jó keresztényekből álló római seregek miért nem győztek a barbár, pogány és eretnek hordákon? Mert késő volt már. A társadalmat, szentjei ellenére, kikezdte a gyönyörhajhászás, a pacifizmus és a kapzsiság. A kései bűnbánat megmenthette a lelkeket, de nem a birodalmat.”
[Forrás: Maeztu, Ramiro de: Don Quijote, Don Juan és Celestina. Kriterion Kk., Bukarest, 1988.]