Ül egymással szemben, az asztal két végén Orbánviktordávidibolyka (például) és Vonagáborbudaházygyuri (vagy fordítva).
Közöttük fehér porcelán tányéron öt darab túrógombóc. (Jó porcukros.)
Orbánviktordávidibolyka (például) felvesz egyet s megeszi. Vonagáborbudaházygyuri (vagy fordítva) ugyanígy.
Majd megint Orbánviktordávidibolyka (például), s aztán Vonagáborbudaházygyuri (vagy fordítva).
Elfogyott négy, maradt egy.
Kié legyen?
Azt mondja Orbánviktordávidibolyka (például): „Hogy e kérdést megnyugtató, s korrekt módon eldöntsük, aszondom, kedves barátaim, nézzünk farkasszemet: nem szólhat, nem mozdulhat senki!”
„Amelyikőnk szól vagy mozdul, ő a vesztes… Hát legyen.” Így Vonagáborbudaházygyuri (vagy fordítva).
Ülnek a gombóc felett, nézik egymás szemebogarát mereven. Egyik se mozdul, egyik se szól. Sem nem fúj orrot, sem nem szellent. Könnyük is csordul tán.
Egyszer csak ott terem Gyurcsányferenchorngábor (például). Bogár képibe jött, a kulcslyukon át.
„Emberek ezek, vagy csak bábok?” kérdi, s nézi őket erősen. Semmi. Legyez a szemük előtt: semmi. Megböki az orrukat: semmi. Letolja nadrágját, megriszálja csupasz valagát előttük: semmi.
„Jól van, akkor pakolunk.” Ami értéket a helyiségben talál, mind összeszedi, zsákba rakja.
Nem marad más csak a két „bábu” és a gombóc. Ez utóbbit igen megkívánja.
Nyúl a tálba a gombócért.
„Hohó!” kiált fel nagy hangon Orbánviktordávidibolyka (például), és rácsap Gyurcsányferenchorngábor (például) szőrös mancsára.
„Enyém a gombóc!” üvölti Vonagáborbudaházygyuri (vagy fordítva), és már eszi is.
És Gyurcsányferenchorngábor (például) boldogan él
(Az öt babosgombóc c. japán népmese alapján)