„Holländer Dániel, a Budapest Pride szervezője is hangot adott fontosnak vélt gondolatainak: például annak, hogy a férfi-nő házasság, illetve az abból született gyermek az tulajdonképpen más társadalmi csoportokra nézve kirekesztő, valamint szörnyű, hogy a kormány kizárólag a »heteronormatív« családmodellt fogadja el normálisnak. Szerinte a legnagyobb probléma jelenleg a transzofóbia, nem pedig a vízhiány, a háborúk, a globális felmelegedés, vagy a betegségek. A budapesti melegfelvonulás szervezője szerint teljesen nonszensz a férfi és a nő közötti házasság.” [forrás]
Buzijogok vs. gyermekjogok Az ausztrálok csináltak néhány éve egy nagy klinikai vizsgálatsorozatot és azt állapították meg, hogy a buzipárok által nevelt gyerekeknél már óvodáskorban kialakul a stigmatizáltság érzése, annak ellenére, hogy semmiféle megkülönböztetés vagy bántalom nem éri őket. Egyszerűen azért érzik magukat kisebbrendűnek, kirekesztettnek, mert nem értik a normális családokban nevelkedő gyerekek, heteroszexuális szüleik mintáit követő, viselkedését. Summa: azzal, hogy a buzik családosdi és örökbefogadási igényeit gyerekek feláldozásával elégítjük ki, a feláldozott gyerekek többségéből megnyomorított, lelkibeteg felnőttet csinálunk.
Mi a baj a gyermekkereszteléssel? Semmi. Valójában nem a gyermekkereszteléssel van bajuk az ennek betiltását követelő „emberijogista” mozgalmászoknak, ez csak indok, hanem a családdal. Ha kétségbe vonjuk a szülő jogát, hogy megkereszteltesse gyermekét, akkor, en bloc, kétségbe vonjuk felügyeleti jogát is gyermeke fölött. Ha a szülőnek nincs felügyeleti joga gyermeke fölött, akkor pedig nincs család sem. Erről szól ez a történet.