Két részlet Illyés Gyula Egy vita vége és – eleje című 1974-es esszéjéből:
„Az irodalom életében a megoszlás legtöbbször nem a betegség, hanem éppenséggel az egészség jele. A megoszlás a nemzetek életében viszont végzetes lehet. Irodalmunk bármilykori kettészakadásának tünetei tehát merőben onnan nézendők, jelentették-e vagy jelentik-e a nemzet valamiféle végzetes megoszlásának veszélyét.
(...)
Az irodalomban, ezzel kezdtem, a véleménymegoszlás nem félelmetes. Bajt csak az jelentene, ha ennek vagy annak a szerzőnek a nézete egyeduralomra törhetne; ha egy másik szerző ugyanazon a fórumon azt a nézetet, ha arra szorul, nem igazíthatná ki, higgadtan és tárgyilagosan, sőt, ha nem adhatna maga is iránykereső hangot, éppúgy fölkészülve a higgadt és tárgyilagos kiigazításra.” [Forrás]
Mindez a kultúrharcról jutott eszembe — s ha már eszembe jutott, ide is idéztem.