Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:
– Mindenkit hagyni kell boldognak lenni, ennyi az egész!
– Lehetetlent kívánsz.
– Miért?
– Mert az emberek nem önmaguktól boldogok, hanem egymástól.
„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”
2024.11.20. 03:00
A boldogságról
Címkék: közösség párbeszéd szabadság boldogság tükör szeretet megértés tisztelet embertárs lehetőség lehetetlen személy alázat egyén méltóság embervolt individualizmus alárendelés mellérendelés a szabadság titkos döntése a másik az én méltóságom őre személyesség
Szólj hozzá!
2024.11.14. 18:49
Kádárizmus újratöltve (bonus track)
Címkék: politika 2006 család kommunikáció közélet 1982 rendőr társadalom orbán viktor magyarság gyermekvédelem párkapcsolat kurva felelősség európa kiadó politikai kultúra politikai kommunikáció dekadencia popzene kádárizmus 2010 titkosszolgálatok közerkölcs strici spicli züllés politikai szocializáció morális problémák 2024 erkölcsi normák moralitás varga judit magyar péter orbánizmus fidesz-kormány erkölcsi válság hatalomtechnika nőkérdés hatalmi visszaélés vogel evelin
„(...)
túl sok a rendőr
túl sok a spicli
kevés a kurva
kevés a strici
kevés a rendőr
kevés a spicli
túl sok a kurva
túl sok a strici
ez egy igen-igen kemény, kemény világ
ez egy igen-igen kemény, kemény világ
a zene nem zene, a szöveg nem szöveg
senki nem tudja, hogy jön vagy megy
a zene nem zene, a szöveg nem szöveg
senki nem tudja, hogy jön vagy megy
ez egy igen-igen kemény, kemény világ
ez egy igen-igen kemény, kemény világ
(...)” [Kattints ide!]
1.
Csak eljutottak Orbánék 2024-re oda, ahol Kádárék 1982-ben voltak!
2.
2006 és 2010 között a Fidesz minden második megnyilatkozása a társadalom erkölcsi válságáról szólt. Hadd kérdezzem már meg nagy szeretettel, hogy milyen erkölcsi állapotokra utal és milyen jövőt feltételez az, amikor a fideszes kormányzati kommunikáció politikai ellenfelükkel szemben két, a politikai ellenfélhez korábban a legszorosabban kötődő, a kormány által félreérthetetlenül megzsarolt, majd kitartott nő személyes visszaéléseire és támadásaira épül? Mit üzen ez a társadalom számára? Milyen családvédő kormány az, ami az emberek legbensőségesebb, legszorosabb kapcsolatait használja fel/ki hatalma fenntartására? A kormánypárt szavazói mit szólnának hozzá, ha a házastársukat, élettársukat zsarolnák, játszanák ki ellenük, hogy ezzel kényszerítsék vagy tegyék tönkre őket?
***
Kádárizmus [Kattints ide!]
Orbánizmus [Kattints ide!]
***
Kiegészítés (2024. november 15.):
Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:
– Felelős ellenzéket szeretnék karácsonyra, vagy húsvétra, vagy a szülinapomra, de bármikor meglephettek vele! [Kattints ide!]
– Én pedig „Felelős ministeriumot Buda-Pesten”! [Kattints ide!]
2 komment
2024.11.07. 15:17
Ha film, úgymond, hadd legyen film!
Címkék: oktatás film mozi kommunikáció kultúra gondolkodás képtelenség megfigyelés nevelés képesség látás prevenció szőke andrás mozgókép ízlés hamvas béla szocialitás elgondolás értékorientáció ferenczi gábor dobos mária forman milos tati jaques chaplin charlie kuroszava akira truffaut francois rossellini roberto szőts istván filmnyelv bódy gábor bresson robert filmművészet reggio godfrey tarkovszkij a a mozgóképes műveltség látásmód mozgóképkultúra dreyer carl theodor kaurismäki aki buñuel luis
E blogbejegyzés közvetlen előzménye: Képesség és képtelenség: mindenkinek mást jelent a mozi [Kattints ide!]
„Differenciált individuum nélkül integrált szocialitás nincs, s ez már nem a kultúra, hanem a fennmaradás kérdése.”
(Hamvas Béla)
„A film legfontosabb formaalkotó elve, amely legkisebb ízéig áthatja, a megfigyelés… Művész az, akinek elgondolásában vagy filmjében egy sajátos képi világ és a való világról alkotott egyéni gondolatrendszer jelenik meg.”
(Andrej Tarkovszkij)
Az 1990-es években és a 2000-es évek elején erőteljesen részt vállaltam egy slusszprojektben, aminek az „eszméje” az volt, hogy prevenciós-értékorientációs tevékenységet végezzünk fiatalok körében a mozgókép segítségével, lehetőleg minél indirektebb módon. Több sorozatot állítottunk össze, mind a maga módján egyfajta „bevezetés a mozgóképes godolkodásba”-jellegű filmsor volt. A szerintem legsikeresebb sorozat ez volt:
Vigyázz a kendődre, Tatyjána! (Aki Kaurismäki, finn, 1993)
Posztmodern road-movie sok-sok humánummal és sajátos humorral. Két kivénhedt finn rocker, két szovjet turistanő, egy ócska Volga, teméntelen vodka és kávé…
Vattatyúk (Ferenczi Gábor, Dobos Mária, Szőke András, magyar, 1990)
Az első magyar amatőr nagyjátékfilm. Kecskeméti műkedvelők nyolcmilliméteres meséje egy tsz-melléküzemágról és az aranytojást lenyelő tyúkról.
Tűz van, babám! (Milos Forman, csehszlovák-olasz, 1967)
Szatirikus parabola a szocializmusról a cseh „új hullám” modorában. Egy tűzoltóbál tánccal, tombolával, szépségversennyel és tűzzel.
Playtime (Jaques Tati, francia, 1964)
Modern „burleszk” az ember és a technológia viszonyáról. Hulot úr a hatvanas évek elejének Párizsában „bolyong”.
Aranyláz (Charlie Chaplin, USA-beli, 1926)
Chaplin első nagyjátékfilmje. A „csavargó” kalandjai Alaszkában.
A hét szamuráj (Kuroszava Akira, japán, 1953)
A legeurópaibb japán rendező legnépszerűbb munkája, a filmtörténet talán legizgalmasabb és legköltőibb kalandfilmje.
Négyszáz csapás (Francois Truffaut, francia, 1959)
A francia „új hullám” nyitódarabja. A kiskamasz Antoine „veszélyes csínytevései”.
Ferenc, Istennek lantosa (Roberto Rossellini, olasz, 1950)
Az olasz neorealizmus összefoglaló alkotása, Szent Ferenc Virágoskertje és Boróka testvér története nyomán.
Ének a búzamezőkről (Szőts István, magyar, 1947)
Móra regényének korszakos, betiltott adaptációja.
Jeanne d’Arc (Carl Theodor Dreyer, francia, 1928)
A némafilm klasszikusa, az Orleans-i Szűz periratainak expresszionista filmnyelvre adaptált változata.
Amerikai anzix (Bódy Gábor, magyar, 1975)
Világhírű kísérleti munka (experimentális film) az emberi létezés céljáról és lehetőségeiről. Negyvennyolcas honvédtisztek találkozása az amerikai polgárháborúban.
A szabadság fantomja (Luis Buñuel, francia, 1974)
A szürrealizmus nagymesterének álmokból és freudista toposzokból szőtt játéka a totalizálódó szabadságról. Buñuel összegző trilógiájának (A burzsoázia diszkrét bája, A szabadság fantomja, A vágy titokzatos tárgya) középső darabja.
Talán az ördög (Robert Bresson, francia, 1977)
Szikár filmmeditáció egy tizenhét éves fiú haláláról a francia filmművészet legautonómabb rendezőjétől
Tükör (Andrej Tarkovszkij, szovjet, 1975)
A filmtörténet egyik legszebb és legbonyolultabb mozgóképe. A Tükör egy ember arcképe az emlékek, az álmok, a művészet, a történelem és a hit tükrében.
Kizökkent világ (Godfrey Reggio, USA-beli, 1980)
Egy hopi indián jóslat amerikai filmváltozata Philip Glass zenéjére.
Ebben a sorrendben néztük végig a filmeket (valamennyi mű egy-egy lépéssel beljebb vitte nézőjét a vizuális gondolkozás „galaxisába”, újabb és újabb perspektívákat, kontextusokat, narratívákat mutatva be), a nézőket kellő (a tájékozódáshoz szükséges) információval láttuk el az alkotókra-alkotásokra vonatkozóan (természetesen, még a vetítést megelőzően), majd a vetítést követően (végeredményében) „kötetlen”, de kellően koordinált beszélgetésekben dolgoztuk fel a látottakat.
Életreszóló tapasztalatokra tettünk szert e vetítések során. Talán majd mesélek ezekről is egyszer.
És te, Olvasó, mit szólsz ehhez a filmsorhoz?
[Paczanek István szövőgyári munkás és neje 1952-ben. Vagy talán mégsem?]
***
Film [Kattints ide!]
4 komment
2024.10.30. 23:00
Amit el kell mondani
Címkék: atom történelem irodalom iszlám németország izrael erőszak háború irán palesztinok világbéke béke nyugat antiszemitizmus kapitalizmus közel-kelet zsidók németek globalizmus 2012 zsidóság kelet atomháború képmutatás nagyhatalmi politika perzsák vallásháború grass günter nagyhatalmak német irodalom 2024 bűnrészesség cinkosság közép-kelet németség nagyhatalmi átrendeződés nagyhatalmi konfliktus palesztinság siítaság
Günter Grass (1927 – 2015):
AMIT EL KELL MONDANI
Miért hallgatok? Miért hallgatom el azt,
ami szemmel látható és előre eltervezett,
s aminek a végén mi, túlélők
csak lábjegyzetként szerepelhetünk majd?
Az első csapás, amelyre jogot formálnak,
megsemmisítheti az ujjongó, feltüzelt
és egy szájhős által megalázott perzsa népet,
csupán azért, mert meggyanúsítható azzal,
hogy ebben a hatalmi harcban
egy atombombával rendelkezik.
De miért tiltom meg magamnak,
hogy megnevezzem azt az országot,
amely évek óta – bár titokban –
minden kontroll és ellenőrzés nélkül
növeli nukleáris potenciálját?
E tényt övező általános hallgatást,
amelyet mostanáig én is követtem,
nyomasztó hazugságnak
és kényszernek érzem,
amelynek megszegése esetén
azonnal jön a büntetés:
az antiszemitizmus vádja.
Most azonban, mivel országom,
melynek eredendő bűnei
példátlanul nagyok,
és amelyet újra és újra
meggyanúsítanak és vádolnak,
ismét – persze üzleti megfontolásból –
fanyalogva, jóvátételként,
Izraelnek egy újabb tengeralattjárót szállít,
képeset arra, hogy mindent megsemmisítő
robbanófejeket irányítson oda,
ahol egyetlen atombomba
létezése sem bizonyított, és amit
csupán az attól való félelem indokol,
mondom, amit ki kell mondani.
De miért hallgattam oly sokáig?
Mert úgy véltem, hogy származásom,
amelyre kitörölhetetlen folt tapad,
megtiltja, hogy a tényt
mint kimondandó igazságot
feltételezzem Izraelről,
amelyhez kötődöm és kötődni fogok.
Miért mondom most először,
megöregedvén, fogyó tintámmal írván,
hogy az izraeli atomhatalom veszélyezteti
az egyébként is törékeny világbékét?
Mert ki kell mondanom,
ami holnap talán már késő lesz,
és mert mi, németek – már így is eléggé vádoltatva –
olyan bűnben leszünk cinkosok,
amely előre látható, és ezért semmilyen
ürüggyel nem menthetnek fel soha.
És még valami: nem hallgathatok többé,
mert megundorodtam a Nyugat képmutatásától,
és remélem, megtörik mások is a hallgatást,
és a felismert veszély okozóját
az erőszak befejezésére szólítják fel,
és azt is kérik, hogy mindkét fél engedélyezze
az izraeli atomerőnek
meg az iráni nukleáris létesítményeknek
egy nemzetközi hatóság általi
akadálytalan és állandó jellegű ellenőrzését.
Csak így lehet segíteni Izraelen
és a palesztinokon, mi több,
az összes emberen, akik
ebben az őrülettől eltelt tartományban
ellenségként összezárva élnek.
S így segíthetünk végtére magunkon is.
(2012)
(Fordította: Váncsa Árpád)
[Forrás: www.3szek.ro/load/cikk/48564/gunter_grass:_amit_el_kell_mondani]
[A tizenhét éves Günter Grass egy bajtársával 1945-ben]
***
Háború [Kattints ide!]
Történelem [Kattints ide!]
Irodalom [Kattints ide!]
2 komment
2024.10.28. 23:27
Nihil novi sub sole
Címkék: média sajtó kommunikáció történelem magyarország demokrácia rendszerváltás valóság kommunizmus rendszer biblia szólásszabadság politikai kultúra politikai kommunikáció hatalom átlátszó sajtószabadság szuverenitás véleményszabadság hatalomgyakorlás ötvenes évek politikai szocializáció valóságérzékelés pártállam proletárdiktatúra valóságigény 2024 valóságentrópia orbánizmus diverzió nincs új a nap alatt véleményterror hatalomtechnika véleménymonopólium rákosi-korszak szuverenitásvédelmi hivatal nihil novi sub sole prédikátor könyve
„Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt.” (Préd 1.9)
A Világhálón tallózgatva olvasom:
„A Szuverenitásvédelmi Hivatal 2024. június 25-én indított egyedi – átfogó jellegű – vizsgálatot az Átlátszó tevékenysége kapcsán. A vizsgálat során bizonyítást nyert, hogy a magát oknyomozó portálként definiáló szervezet egy összetett nemzetközi hálózatnak a tagja, amely a világ minden pontján a finanszírozók érdekeit képviseli a célország érdekeivel szemben. Egyértelművé vált az is, hogy az Átlátszó – külföldi finanszírozás bevonásával – az állami és társadalmi döntéshozatali folyamatok befolyásolására irányuló tevékenységet folytat, Magyarország számára súlyos politikai, gazdasági és társadalmi károkat okoz.” [Forrás]
Hát, ezért felesleges volt nyolcvankilencben rendszert váltani!
***
Szuverenitás [Kattints ide!]
1 komment
2024.10.13. 06:33
„Csak” egy tanács
Címkék: irodalom szépség világ remény törvény ég középkor kereszténység gondviselés nép tanács bizalom 1986 csalódás homály megismerés állandóság univerzalizmus kétség fényesség 2024 olasz irodalom 1450 ég és föld 1360 esztelenség boccaccio giovanni dante élete trattatello in laude di dante állhatatlanság örök törvény múlhatatlan fényesség való szépség mindennek igaz gondviselője a nép kegye mulandó világ del castagno andrea
E blogbejegyzést, Olvasó, tekintsd könyvajánlónak!
„Semmi sem állhatatlanabb dolog, mint a nép kegye, nincs annál bolondabb reménység, nincs esztelenebb tanács, mint az, amely a benne való bizalomra buzdít. Forduljon szívünk az ég felé, melynek örök törvényében, múlhatatlan fényességében és való szépségében minden homály és kétség nélkül megismerhetjük annak állandóságát, ki mindennek igaz gondviselője; hogy ha kiszabott időnk betelvén, meg kell válnunk e mulandó világtól, benne állapodjék meg minden reménységünk, ha azt akarjuk, hogy ne érjen csalódás bennünket.” [Boccaccio, Giovanni: Dante élete (Trattatello in Laude di Dante, 1360 körül) Kriterion Kk., Bukarest, 1986., 66. - 67. p.]
***
Megismerés [Kattints ide!]
Kereszténység [Kattints ide!]
2 komment
2024.09.30. 22:59
Az egyetlen megoldás
Címkék: jövő tudás hit ateista megoldás megértés megváltás ateizmus jövőkép haladás térítés felvilágosodás megvalósítás progresszió végső megoldás erőszakos térítés a maga módján vallásos az egyetlen megoldás ateista világ
Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:
– Az egyetlen megoldás az ateista világ lenne.
– És azt hogyan valósítanád meg? Erőszakos térítéssel?:-)
***
Megértés [Kattints ide!]