A debreceniek élete alapvetően és lényegileg meg fog változni azzal, hogy egy ilyen méretű gyár épül fel a város határában. (A CATL akkumulátorgyára tízszer nagyobb területen fog elterülni és ötször több munkást fog alkalmazni, mint bármely más korábbi gyár a városban.) A város és vidéke karakterében és jellegében teljesen átalakul. Ezért kell(ene) tisztában lenniük a debrecenieknek minden motívumával és következményével ennek a változásnak és ezért kell(ene), hogy a döntést is ők hozhassák meg. [Egy komment a Világhálóról]
Első mondat: Ha pártunknak és kormányunknak (a leg)minimális(abb) mértékben is számítana a helyi lakosok élete, érdeke, véleménye, aggályai, félelmei, akkor nem fél évvel a szerződés aláírása, a terület értékesítése és az építkezés megkezdése után ad először lehetőséget a debreceni embereknek arra, hogy tájékozódhassanak, kérdéseket tehessenek fel az ügyben.
Második mondat: Komolyan van, aki nem lát át a szitán és nem háborodik fel azon a magyarázaton, ha a gödi környezetszennyezéssel kapcsolatban azzal állnak elő, hogy az nem az akkumulátorgyártás eredménye, hanem az azt megelőzően ott folyó képcsőgyártásé; mindenkit annyira hülyének néznek, hogy nem képes feltenni magában a kérdést, hogy mennyire bízhatunk meg az ide települő gyártókban és saját szakhatóságainkban, ha a Samsung által működtetett képcsőgyár és az ugyancsak a Samsung által működtett akkumulátorgyár esetében a felelősség jogfolytonossága (még csak) fel sem merül?
Harmadik mondat: Az akkumulátorgyárak kérdése messze túlmutat önmagán; arról szól, hogy egy szuverén nemzet felelős polgáraiként tekintünk-e magunkra vagy visszaálmodjuk magunkat az érett Kádár-korszakba és Orbán Viktortól várjuk, hogy megoldja az életünket — persze, tudjuk, hogy nem fogja, ahogy Kádár János sem oldotta meg, de ahol döntési szabadság nincs, ott felelősség sem és ez sokak számára ma ismét egy rendkívül vonzó alternatíva.
***
Kiegészítés (2024. november 9.)
No lám!
„Azért jöttem, hogy a kormány és Magyarország minden választópolgára nevében a debreceni lakosok iránt kifejezzem a tiszteletünket, elismerésünket és az együttműködési szándékunkat – mondta kedden Lázár János egy debreceni sajtótájékoztatón. Az építési és közlekedési miniszter kiemelte: az a célkitűzés, hogy a Kárpátoktól délre a magyar legyen a legerősebb ország a régióban – ehhez erős városokra, fővárosokra, vidéki központokra van szükség. Ennek jegyében zajlik a Miskolc-, Nyíregyháza-, Debrecen-gazdasági övezet fejlesztése. Egy olyan várost szeretnénk Debrecenből építeni, mint amilyen Németországban Hamburg vagy München – nyomatékosította, hozzátéve, az a terv, hogy a hajdúsági település legyen a legerősebb a régióban, a Kelet-Kárpát-medence fővárosa és gazdasági központja.” (Lázár János) [Forrás]
Vajon, volt módjuk jól átgondolni és felkészülni a debreceniek arra, hogy patinás történelmi múlttal bíró, évszázadok óta mezőgazdasági és kulturális központ szülővárosuk két-három évtized alatt mérgező ipari roncsövezetté és számukra lakhatatlan, életveszélyes no go-zónává változhat? Valóban ezt szeretnék?
