Az asszony arra ébredt, hogy valaki áll az ágyuk végében.
Még sötét éjszaka volt, az idő két óra felé járhatott.
Kevésbé volt rémült, inkább kíváncsi; hol hunyorítva, hol pedig tágra nyitott szemmel próbált a sötét árnyon ismerős vonásokat felfedezni. Csak a biztonság kedvéért.
"...a következtetés azonban helyes...", szólalt meg álmában a férje.
Az asszony továbbra is mereven bámulta az idegent. Ráismert.
Don Camillo szigorú tekintetét az asszony férjére szegezte, szinte szuggerálta az amúgy is nyugtalanul alvó férfit.
És a férfi álmodott.
Rémálmai voltak.
Az első egy visszatérő álom volt, az évek során már többször álmodta.
Arról szólt, hogy gyerekek között van, iskolai farsangon, épp a jelmezeket zsűrizik. Őrajta magasnyakú fehér garbó van és fehér cicanadrág. Lábára sárga házipapucsot húztak. Hallja a konferanszié hangját: Ferike, a Gőgös Gúnár Gedeon!
Hörögve riad fel, majd visszaalszik.
Most valakivel beszélget.
Hoszé Ármándó: A legboldogabb tehát az, akinek lelkében egyáltalán nincs rossz vonás, mert a lelki baj tűnt nekünk a legnagyobb rossznak.
Gyurcsány Ferenc: Világos.
Hoszé Ármándó: Utána következik az, aki lelki bajától megszabadult.
Gyurcsány Ferenc: Úgy látszik.
Hoszé Ármándó: Ez pedig az, akit megintettünk, akire rápirítottunk, aki bűnhődött.
Gyurcsány Ferenc: Az.
Hoszé Ármándó: A legrosszabbul tehát az él, akiben jogtalanság van, és nem szabadul tőle.
Gyurcsány Ferenc: Úgy látszik.
Hoszé Ármándó: És nem ilyen ember-e az, aki a legnagyobb jogtalanságokat elkövetve annyira viszi, hogy főbenjáró gonoszságaiért nem lehet sem meginteni, sem megfenyíteni vagy megbüntetni? Márpedig ilyen - a saját állításod szerint - Kádár János és a többi zsarnok, szónok és hatalmaskodó mind.
Gyurcsány Ferenc: Úgy látszik.
Hoszé Ármándó: Majdnem úgy vannak ezek is, derék barátom, mint amikor egy súlyos betegségben szenvedő ember nem akarja testi vétkeiért megbűnhődve átadni magát az orvosnak gyógykezelésre, mivel, akár a gyermek, úgy irtózik a fájdalmas égetéstől, vágástól. Nem így találod-e te is?
Gyurcsány Ferenc: De így!
Hoszé Ármándó: Az ilyen, úgy látszik, nem tudja, mi tulajdonképpen az egészség és a testi épség. Előbbi okoskodásunk értelmében valami hasonlót cselekszenek azok is, kik a büntetés alól kivonják magukat, Feri. Csak a dolog fájós oldalát látják, de a haszna iránt vakok, s nem tudják, hogy az egészségtelen testnél még sokkal nyomorultabb az egészségtelen lélek, a hibás, igazságtalan, szentségtelen, s azért minden tőlük telhetőt elkövetnek, csak hogy menekülhessenek a büntetés alól, s így meg ne szabadulhassanak a legnagyobb rossztól; a pénzt hajhásszák, barátokat toboroznak, s azon vannak, hogy szavahihetőnek látsszanak. Márpedig, ha igaz az, amiben megegyeztünk: tudod-e, Feri, mi akkor a következtetés? Vagy együtt vonjuk le?
Gyurcsány Ferenc: Ha nincs ellenedre.
Hoszé Ármándó: Nem az következik-e, hogy a legnagyobb rossz a jogtalanság és a jogtalan cselekvés?
Gyurcsány Ferenc: Úgy látszik.
Hoszé Ármándó: E rosszból pedig, mint láttuk, bűnhődés útján szabadulunk.
Gyurcsány Ferenc: Úgy van.
Hoszé Ármándó: Ha pedig a bűnhődés elől elmenekülünk, megmaradunk a rosszban.
Gyurcsány Ferenc: Meg.
Hoszé Ármándó: Nagyságát tekintve tehát második rossz a jogtalan cselekvés; a legnagyobb s legelső minden rossz között, ha jogtalanul cselekszünk s mégis bűnhődés nélkül maradunk.
Gyurcsány Ferenc: Úgy látszik.
Hoszé Ármándó: Nos, kedves barátom, éppen e pont körül tért el a véleményünk. Te boldognak nézed Kádár Jánost, mert szörnyű jogtalanságaiért nem bűnhődött; én meg ellenkezőleg, azt állítottam, hogy a jogtalanságaiért nem bűnhődő, legyen az Kádár János vagy más ember, a legnyomorultabb a világon; mert az igazságtalanság elkövetője mindig nyomorultabb, mint aki az elszenvedője; s aki nem bűnhődik, mint aki bűnhődik. Nem így mondtam?
Gyurcsány Ferenc: De így.
Hoszé Ármándó: S nemde bebizonyult, hogy igazat mondtam?
Gyurcsány Ferenc: Úgy látszik.
Hoszé Ármándó: Hát úgy legyen. De ha ez igaz, Feri, miben lássuk a média nagy hasznát? Mert állításaink szerint mindenekfölött a jogtalan cselekvéstől kell óvakodnunk, különben kárt okozunk lelkünknek. Nemde?
Gyurcsány Ferenc: Úgy van.
Hoszé Ármándó: Ha pedig vagy magunk követünk el jogtalanságot, vagy olyan ember, akinek javát akarjuk, önként kell jelentkezni ott, ahola leghamarabb igazságot szolgáltatnak: a bíró előtt, mintha orvoshoz mennénk, hogy gyökeret ne verjen lelkünkben az igazságtalanság nyavalyája s lelkünket belsőleg romlottá, gyógyíthatatlanná ne tegye. Vagy mit mondjunk, Ferenc, ha megmaradunk előbbi állításainknál? Ha következetesek akarunk lenni, szólhatunk-e másképpen?
Gyurcsány Ferenc: Hogy is szólhatnánk másképpen, Hoszé Ármándó!
Hoszé Ármándó: Ennélfogva, Ferenc barátom, akár magunk, akár szülőnk, gyermekünk, barátunk vagy hazánk követ el jogtalanságot, a védekező szónoklás éppen semmi javunkra nincsen. Ellenkezőleg, csak egy hasznos dolog van: vádolni magunkat, azután rokonainkat s olyan barátunkat, ki jogtalanságot követett el. Nem rejtegetni kell a bűnt, hanem napvilágra hozni, hadd bűnhődjék az illető, s nyerje vissza egészségét, és kényszerítenünk kell magunkat és másokat, hogy ne gyáváskodjunk, hanem a szépre, a jóra törve, csukott szemmel és bátran odaálljunk, mint az orvos elé égetésre, metszésre s a fájdalommal ne törődjünk. Ha tehát hibánk verést érdemel, álljuk ki a verést; ha bilincset, veressük bilincsre magunkat; ha pénzbüntetést, fizessünk; ha száműzetést, vonuljunk el; ha halált, haljunk meg. Éspedig mindenki önmaga legyen a maga és rokonai vádlója, s arra használja a médiát, hogy rossz tetteinket napfényre derítve a legnagyobb rossztól, a jogtalanságtól is megszabaduljunk. Nos, Ferenc, mit szólsz hozzá?
Gyurcsány Ferenc: Bizony furcsa dolgokat beszélsz, Hoszé Ármándó. A következtetés azonban helyes.
"...a következtetés azonban helyes...helyes...a következtetés...a..."
A férfi kínjában homorítva vergődött csatakos pizsamájában a felgyűrődött lepedőn.
Az asszony mit sem törődve férjével, oldalra billent fejjel fürkészve figyelte Don Camillo árnyát a franciaágy végében.
Vége
(Mindenekelőtt bocsánatát kérem egy régi, Platón nevezetű közírónak)