Mivel Orbán Viktor magyar miniszterelnök tusnádfürdői beszédében hivatkozott rá és célként jelölte meg, ezért manapság boldog-boldogtalan azon polemizál, mit is jelent a keresztény szabadság; holott a Katolikus Katekizmus autentikus módon eligazít bennünket a kérdésben:
„1743 »Isten (...) az embert (...) döntésének kezére bízta« (Sir 15,14), hogy szabadon ragaszkodhassék Teremtőjéhez, és így eljuthasson a tökéletes boldogságra. [Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 17.]
1744 A szabadság hatalom: cselekedni vagy nem cselekedni, ezt vagy azt tenni, megfontolt cselekedeteket önállóan végezni. Aktusának tökéletességét akkor éri el, amikor Istenre, a legfőbb Jóra irányul.
1745 A szabadság a sajátosan emberi cselekedetek jellemzője. Az embert felelőssé teszi azokért a cselekedetekért, melyeknek ő a szándékos végrehajtója. Megfontolt cselekvése az ember sajátja.
1746 A cselekedet beszámíthatósága és az érte való felelősség csökkenhet vagy megszűnhet a tudatlanság, az erőszak, a félelem és más pszichikai vagy társadalmi tényezők következtében.
1747 A szabadság gyakorlásához való jog az emberi méltóságtól elválaszthatatlan követelmény, főként vallás és erkölcs dolgában. De a szabadság gyakorlása nem foglalja magában a bármit-mondás és a bármit-tevés jogát.
1748 »Ezzel a szabadsággal Krisztus szabadított meg minket« (Gal 5,1).”
[Forrás: A KATOLIKUS EGYHÁZ KATEKIZMUSA. A Római Katolikus Egyház tanításának összefoglalása — archiv.katolikus.hu/kek/] [Kattints ide!]