Gondolkodom, a tálalás hogyan is lehetne hatásos. Látni fogjátok-e a tragédiát. A’ lesz a legnagyobb gond – úgy érzem -, hogy nem. Nem bbjnick-re gondolok, őt ismerem ennyire. (De például bbjnick junior?) A’ lesz a probléma, hogy a fekete nem lesz fekete, de totál, és a fehér sem lesz az, ami lényege szerint. Nem lesz a kontraszt kontrasztos. Ezt éljük ma.
Aztán, ha nem kontrasztos a kontraszt, eltűnik a formát a masszából kihasító, a határoló körvonal. (A nagy Határoló, a Körvonal.) Magyarul, ahogyan az ifjú Bereményi Cseh Tamással történt egy réges-régi falusi nyaraláson, „a szemünkben összefolyik mind, mi külön volt”. Vagy egy másik nagy kedvencem:
ITT NYUGSZIK
ISTENBEN BOLDOGULT
JOHN TALBOT
AKINEK TIZENNYOLC ÉVES KORÁBAN
SZÉTLŐTTÉK A SEGGÉT
EGY KAPCASZÁRÍTÓBAN
1936. NOVEMBER 1.
EZT A MAJONÉZESÜVEGET
A FONNYADT VIRÁGGAL
HAT HÓNAPJA ÁLLÍTOTTA
NŐVÉRE
AKI MOST
A DILIHÁZBAN VAN
(Richard Brautigan)
Itt már nincs körvonal.
Tehát, kedves bbjnick, találkoztam ma egy rokonnal, aki Belgiumban (az EU, így a világ közepe) él. Készült mostanában egy felmérés, mely szerint az itt lakók mindösszesen hetes százaléka tartja magát istenhívő embernek (a törökök itt most nem játszanak). Amikor az arra érdemesnek talált gyermekek először részesülnek a bűnbánat szentségében, majd magukhoz vehetik az Eucharisztiát; azt ők már nem elsőáldozásnak nevezik, hanem tavaszünnepnek(!). Fenyőünnep, Télapó…”Szövetségbe forrt szabad köztársaságok, a nagy Oroszország kovácsolta frigy (…) sok nép így akarta...stb.”
Ez mutatja magát a kép előterében.
Ez meg itten a háttér:
Van egy rendkívüli búcsújáró hely Magyarországon: Máriapócs. Ott voltam vasárnap az Illés-napi búcsún. (Azt, hogy mennyire ajánlom mindenkinek akár csak a passzív, a passzívnak induló – aztán katartikus – részvételt; csak ülj le a bazilikában, és hallgasd a beköszönő, majd miután részt vettél az ünnepi Szentliturgián, menj vissza hallgatni az elköszönő búcsúsokat.
(Jó katolikusnak, nem sorolom a többi teendőt.) Láttam egy asszonyt – e ponton a tisztelettől elfogódottá válik hangom -, egy asszonyt, aki (AKI) fekete ünneplő ruhájában térden csúszva (TÉRDEN CSÚSZVA), nyilván bűnbánatot tartva, kerülte körbe a bazilika épületét.(!) … Ismerősömmel egymásra néztünk, az a szörnyű, hogy mi nem csúszunk-mászunk ott, ott az ismeretlen asszony mellett…
Ja, és nem láttam mellette a földön egyetlen népnemzetieuropájerkereszténydemokrata megmondóembert sem.
Bocs, a vulgáris végszóért.
Bocs, hogy ilyen végszóval fejezem be, hiszen mi közöm hozzájuk, ha csak magamat gyógyítom, akkor is gyógyul a nemzet, és igazság szerint nekem (neked, nektek) ez a legfőbb feladatom.