Amikor én gyermek voltam édesanyám becézgetett engem... Hol az a jobboldali, keresztény-nemzeti kultúrpolitika, értelmiség és média, amely ellenfeleink és ellenségeink hazugságaira, torzításaira és manipulációira késedelem nélkül reagál és megfellebbezhetetlen felkészültséggel és szigorú, kíméletlen következetességgel szembesíti őket hazug, torz(ító) és manipulatív szándékaikkal és módszereikkel (így szerelve le, hiteltelenítve el és szégyenítve meg őket)? Megöltek egy huszárt hatvan forintjáért... ROHADT FEHÉREK, HÁROMMAL KEVESEBB (LEGALÁBB!!!!) CIGÁNY HATALOM Ebből a slamasztikából a nemzeti elkötelezettségű magyar „értelmiség” csak egyféleképpen szabadulhat: süllyedő hagyományunk hiteles nagyjainak hangján kezd el beszélni, s addig utánozza, gyakorolja azt, míg föl nem ismeri benne önmagát. Anyám, anyám, kedves édesanyám (de szomorú vasárnap délután)... Magyarország egy rasszista állam?! M’ér’??? M’ér’ ne! A szociográfia, a szociografikus szemlélet segítségével, a magyar kultúra, az elmúlt száz évben, már kétszer húzta ki önüstökénél fogva magát az „önmagáról gondolkodni képtelenség”-mocsarából. Manapság nagyon sok szó esik a Katolikus Egyház és a demokrácia viszonyáról: természetesen, nem annak valóságos, érdemi vonatkozásairól, hanem (a mifelénk már oly jól bejáratott vulgármarxista és liberálbolsevik tematizálás szerint) az egyházellenes erők által (meglehetősen szabadon kezelt fogalmak és történelmi tények szisztematikus kompilálásával, összehordásával, manipulált konstrukciók legyártásával) létrehívott, (s az aktuális igény szerint) nemzetellenes, népellenes, szabadságellenes, reakciós, antidemokratikus stb. egyházkép került most ismét a viták középpontjába és (ez alapján a kép alapján, maga az Egyház) össztűz alá „a szabadság és demokrácia védelmezői” részéről. Magas kút rovátékján nem jó vizet húzni... Akkortájt (és most is?) vezetőink „puncsfuréval” etették (etetik?) a népet és „idegenül, veszett testtel-lélekkel, bűnös nem vigyázással etették” (etetik?) „az ördögöt”... Tudod fiam, ha az ember mindennap pontosan ugyanazt a dolgot csinálná, mint egy szertartást, változatlan rendszeresen, a napnak ugyanazon az órájában, egészen más lenne a világ. Ha a megalázottak, megszomorítottak, kiraboltak, megnyomorítottak és legyilkoltak jajszavát, könyörgését az erőszaktevők, a rablók, a gyilkosok méltóságára hivatkozva utasítom el/elutasítom magamtól, akkor (azzal) nem általános emberi értéket védek, hanem (éppen hogy) az áldozatok egyébként is sebzett méltóságába tiprok, s (lényegében és végeredményében) a bűnösök (egészen pontosan: a bűnök) mellett foglalok állást, a bűnösökkel (a bűnnel) vállalok közösséget az áldozatokkal szemben. ...nem a páciensnek van szüksége orvosra, hanem az orvosnak a páciensre (C. G. Jung), hogy →pszeudoegzisztens komplikációit a betegbe vetítse; egyik sem meggyógyulni akar, hanem újabb betegség-szenzációkat átélni (…). A reakciós ember hiába ismeri jó könyvekből a dialektikus Módszert, nem érti, mi a módszer lényege: hiányzik valami rugó az agyából. Ha dohányos embert látsz, légy résen, mert könnyen lehet, hogy éppen bűncselekmény elkövetésére készül... A k*mmonisták elvettek a szabaccságom’, a zs*dók elvették a megélhetésem’, ezeknek a k*csögöknek meg mán a böcsületem is kéne! A bizakodó kapcsolat a személyes Istennel és az Ő akarata iránti odaadás megakadályozza, hogy az ember károsodjon, és megőriz a fanatikus és terrorista tanításoktól. A hit tulajdonképpen, mondjuk, egész szimplán az, hogy… például az ember elkezd egy regényt írni, hát nyilván, hogy… – újra azt mondom: ismét a semmittudásra törekszik, állandóan, hogy semmit se tudjon, bízik a keletkezésben, és bízik abban, hogy ebből a dolog egy lesz; egy darab. Meghallgattuk/megnéztük az asszonnyal az Orbán-beszédet: Orbán-beszélt, én cigarettáztam, az asszony vasalt. Én soha nem szégyelltem, hogy mim van, dolgozom keményen, abban a miliőben nőttem fel, hogy a munka nem szégyen, a munka eredményét se kell szégyellni, az ember kaparjon, gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára: aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér. Lelkünket a remény, rongyainkat a felkelő nap... ...újra többrétegűségnek, elemzésnek, feszültségnek és az elválasztás élességének kellene jönni a képbe, ha lehetséges, műveltségnek is, legfőbb ideje, hogy a művész bizalmatlanná váljon a benne rejlő »alkotószellemmel« szemben, il faut decouranger les génies. Me’jazé’ hogy én sápadt legény vagyok... Hogy jó válaszokat kaphassunk, mindenekelőtt meg kell tanulnunk jól kérdezni. ...amióta csak létezik atomenergetika, azóta folytonosan (folyamatos) konfliktusok forrása: két ethosz csap ezekben (a konfliktusokban) újból és újból össze. Magas jegenyefán sárgarigó fészek... ...álltam a büfé előtt a sorban, kisgyermekkori íz emlékeimet dajkáltam, álltam, mint kőszikla: még a becsengetés sem fog innen elmozdítani, az aulában zsibongó alsós kis hülyegyerekek is mind lepattantak rólam; de kár volt a lelkesedésért, az ischlert készítői jól elbaltázták: ott a Pacsirtában a két tésztakorongot valami mennybéli kókuszos krém ragasztotta össze, ezt a mostanit pedig közönséges lekvár. Te mindent megtehetsz, és minden téged szolgál, Kegyelmes, Üdvözítőnk, dicsőség néked! …az ember számára egy marsruta van, az, ami benne van, s akiben a világ két forradalma, szellemi és anyagi összeforrt, nem mondhatja, hogy holnap majd becsületes leszek, de ma megölöm az édesanyám; egyszerre kell kiállni mindegyikért. Ha azt mondom, népirtás, te azt mondod…? A vidék magyarságának módszeres megsemmisítése. ...nem látjuk, hogy Krisztus halálát bárminő csüggedés követte volna a tanítványok között. A megfeszített kiürítette a sírokat, a halál hatalmának nincs többé ereje. --- Dicsőség a te Keresztednek, Krisztus, és a te föltámadásodnak! Kyrie paschale! --- Kyrie eleison! …
Folyt. köv.