Kalocsai otthon volt a filmek világában.
- A Hóvirágünnep Csutak szerint totál keresztény - indította Dunai a beszélgetést.
- Már hogy a Hrabal...? - kacagott Kalocsai Tibor.
- Hrabal meg Menzel, ja. Ahogyan ott vannak a barátok a filmben, akik tulajdonképpen érdemtelenek a főhős szeretetére... és a főhős, aki értük hal meg. Nyomorultul, az útszélen. A kő, amit az építők elvetettek... Közbe' meg - merthogy elvetették - a balhé a kocsmában, aztán a kátrány ízű ébredés, valami áteredő bűn miatt, és mégis ott a harmónia, a harmónia... A harmónia?
Sőt, szerinte a Huligánok is, az Elija Vúddal. Ott is az áldozat, a szükséges áldozat, mint a Pál utcaiakban.
- Meg még? Sunyi egy dolog ez a keresztény fíling...
- Mikor a Csutak kínaiul tanult, lelkesülve a nyelv egyszerűségétől és attól az örömteli felfedezéstől, hogy a kínai nyelv jellege által meghatározott gondolatiság - a működési mechanizmus - nagyon közel áll hozzá, írt egy egysorost. Kínaiul. Nyers fordításban így hangzik, kedves Kalocsai: "pacalleves vinni áldozat".
- ...hát, majd megfeleltetek.