KETTŐ
Kilépünk a van ködeiből,
Fel, a lehet felhői fölé.
KÉSZÜLŐ SÍRFELIRAT
A fiú fent, az apa lent:
Ez a világ egyensúlya.
UTÓSZÓ
Vége az évadnak, vége a fénynek,
Utazom újból: pokoli követ.
S azt, aki rám nem borít követ,
Isten azt örökre áldja meg.
MEGINT...
Minden megfordul: a szín, a forma,
Bele az univerzumba.
Csak mi állunk itt fosztottan,
Jaj, örökre alulra osztottan.
HEJ, ŐRSÉG!
Előretojt helyőrség az egész
Politikai bagázs, kik mindig
Ugyanúgy: nyüszítve, rendetlenül
Morajlanak egy „tékozló országban”.