„A buddhizmus és a kereszténység minden korban újraébredő lényegük szerint a legmagasabb követelményeket támasztó vallások. Óriási sikerük mutatja, hogy mekkora mozgósító erő rejlik ebben a körülményben. Az iszlám a legkevesebb követelményt támasztó vallás; azt bizonyítja, hogy lehetséges ennek az ellenkezője is. Amazok a természeti világ és a természeti ember megtagadásával hatottak, és hatnak. Mohamed azzal hatott, hogy mindkettőt igenelte, természetesen abszolút alárendelve az Isten fenségének és irgalmának. Az előbbi vallások szerint szellem és hatalom, a vallási és a politikai hatáskör oly messzire került egymástól, amennyire csak lehetséges; hogy milyen gyümölcsöző lehet az így keletkező feszültség, az ismeretes. Mohamed szerint ez a két pólus egybeesik, ő alig észlelt feszültséget a kettő között; az ellentéteknek e látszólag egyesítése révén az iszlám számára nyilván idegen maradt a keresztény világ számos megrázkódtatása és válsága, de idegenek maradtak azok a független alkotói vívódások is a szellem és a hatalom értelmezéséről és az ezen értelmezésért vívott harcban töltött igaz életről, amely minden szenvedés mellett, amelyet ez maga után vont, a nyugati történelem nagyszerűségét jelenti.” (Hans Heinrich Schaeder)
1. Európában az is keresztény, aki nem gyakorolja a keresztény vallást. Az európai kultúrát a kereszténység szülte és szekuláris formájában is értelmezhetetlen a keresztény gyökerek nélkül. Nyugaton a kultúraváltás (ami a globális gazdasági világelit célja) csak úgy történhet, ha porig rombolják a keresztény gyökerű nyugati kultúrát. Ennek csak első lépése a keresztények üldözése és ehhez a muszlimokkal való szövetség megkötése, majd átmenetileg egy iszlám dominanciájú kultúra működtetése. A végső cél egy centralizált, szabályozott lélekszámú, az élet legapróbb mozzanatáig ellenőrzött és irányított globális világállam létrehozása. De, mint írtam, átmeneti állapotként érdemes létrehozniuk egy muszlim dominanciájú kultúrát, mivel az iszlámnak egészen más a viszonya a despotizmushoz, mint a kereszténységnek, márpedig a globális világelitnek meg kell gyökereztetnie Nyugaton a despotizmust.
2. Általános vélekedés egyes körökben, hogy a globalizmus erői szövetkeznek az iszlámmal a kereszténység ellen. Ez nyilvánvalóan így is van, de olyan ez, ha történelmi analógiával élünk, mint mikor az USA és Nagy-Britannia fogott össze a Szovjetunióval Németország ellen. Addig tart a szövetség és talán még három napig, amíg le nem győzik a közös ellenséget. És jobb, ha tisztában vagyunk vele: az iszlám világképében van helye a kereszténységnek, a globalizmuséban nincs.