A debreceniek élete alapvetően és lényegileg meg fog változni azzal, hogy egy ilyen méretű gyár épül fel a város határában. (A CATL akkumulátorgyára tízszer nagyobb területen fog elterülni és ötször több munkást fog alkalmazni, mint bármely más korábbi gyár a városban.) A város és vidéke karakterében és jellegében teljesen átalakul. Ezért kell(ene) tisztában lenniük a debrecenieknek minden motívumával és következményével ennek a változásnak és ezért kell(ene), hogy a döntést is ők hozhassák meg. [Egy komment a Világhálóról]
Első mondat: Ha pártunknak és kormányunknak (a leg)minimális(abb) mértékben is számítana a helyi lakosok élete, érdeke, véleménye, aggályai, félelmei, akkor nem fél évvel a szerződés aláírása, a terület értékesítése és az építkezés megkezdése után ad először lehetőséget a debreceni embereknek arra, hogy tájékozódhassanak, kérdéseket tehessenek fel az ügyben.
Második mondat: Komolyan van, aki nem lát át a szitán és nem háborodik fel azon a magyarázaton, ha a gödi környezetszennyezéssel kapcsolatban azzal állnak elő, hogy az nem az akkumulátorgyártás eredménye, hanem az azt megelőzően ott folyó képcsőgyártásé; mindenkit annyira hülyének néznek, hogy nem képes feltenni magában a kérdést, hogy mennyire bízhatunk meg az ide települő gyártókban és saját szakhatóságainkban, ha a Samsung által működtetett képcsőgyár és az ugyancsak a Samsung által működtett akkumulátorgyár esetében a felelősség jogfolytonossága (még csak) fel sem merül?
Harmadik mondat: Az akkumulátorgyárak kérdése messze túlmutat önmagán; arról szól, hogy egy szuverén nemzet felelős polgáraiként tekintünk-e magunkra vagy visszaálmodjuk magunkat az érett Kádár-korszakba és Orbán Viktortól várjuk, hogy megoldja az életünket — persze, tudjuk, hogy nem fogja, ahogy Kádár János sem oldotta meg, de ahol döntési szabadság nincs, ott felelősség sem és ez sokak számára ma ismét egy rendkívül vonzó alternatíva.