Mai hír: Liberalizálták az abortuszt Lengyelországban [Kattints ide!]
A lengyel művi abortusz-torvény, a mostani enyhítéssel (liberalizálással) lesz nagyjából olyan, mint a magyar művi abortusz-törvény volt a Ratkó-korszakban. Az 1950-es évek első felében is végeztek művi abortuszokat Magyarországon, orvosilag indokolt esetekben. 1956 augusztusa óta azonban a magyar magzatok tébolyult tömeggyilkolása folyik, bárki, bármikor kénye-kedve szerint meggyilkoltathatja magzatát, sőt, odáig jutottunk, hogy lenézés, gúny, megvetés, ad absurdum, gyűlölet tárgyává válik, aki a magzatgyilkosságot nem tekinti evidenciának. Az elmúlt hetven évben hétmilliónyi ártatlan magyar magzat esett áldozatául ennek az esztelen szemléletnek. És ez a hétmillió most nagyon hiányzik gyilkos szüleinek, nagyszüleinek, mert nem tudják megtermelni számukra a nyugdíjat, nem tudják segíteni, gondozni őket — holtukban nem tudják megvédeni gyilkosaikat az éhenfagyástól.
Fényes Adolf: Testvérek (1906)
***
Művi abortusz [Kattints ide!]
Eutanázia [Kattints ide!]
***
Kiegészítés (2026. október 25.)
A velünk élő esztelenség: Néhány hete (újra) nagyot ment a Világhálón Lannert Judit oktatáskutató, jelenlegi oktatási és gyermekügyi miniszter, egy 2011-ben született blogbejegyzése [Kattints ide!], amelyben úgy érvel a művi abortusz, a nők számára minél korlátlanabb hozzáférése mellett, hogy az USÁ-ban, az 1973-as művi abortusz-liberalizálást követő két évtizedben jelentősen csökkent a bűncselekmények száma, mivel az anyáknak nem kellett megszülniük nem kívánt gyermekeiket. (Emögött, nyilván, az a vélekedés áll, hogy, miután az anyjuk elvetethette őket, nem születtek meg azok a nem kívánt kis fekák és kis prolik, akik előbb-utóbb úgyis a börtönben végezték volna.) Azt nem tudom, hogy az USÁ-ban mi történt és hogyan történt, de azt tudom, mert Kó József kriminológus tanulmányában [Kattints ide!] olvastam, hogy Magyarországon, míg a Ratkó-korszak születésszám-növekedése egyáltalán nem jelentkezik a bűnelkövetők számának emelkedésében, az 1970-es és 1980-as években, tehát az 1956-os magyarországi művi abortusz-liberalizálást követő évtizedekben, egészen 1992-ig, folyamatosan nőtt a bűnelkövetők száma; ahogy azt is tudom, hogy Magyarországon az 1950-es évek első felében, a Ratkó-korszakban, 7000 körül volt az állami gondozottak száma, majd 1956 után, a művi abortusz liberalizálását követően, ez a szám fokozatosan nőni kezdett, az 1960-as években 20000 fölé, majd az 1970-es években már 30000 fölé emelkedett és még ma is 25000 körül van. Azaz, Lannert Judit állítása, miszerint a művi abortusz legalizálása/liberalizálása csökkenti a nem kívánt és ezért állami gondozásba kerülő és/vagy elzüllő, bűnözővé váló gyerekek számát, Magyarországon egyszerűen nem volt igaz: épp az ellenkezője történt, a művi abortusz liberalizálását követően nagyon jelentősen nőtt az állami gondozottak és a (fiatalkorú) bűnözők száma is.
***
Újabb kiegészítés (2026. október 25.)
A tanulság: A napokban azon gondolkoztam, hogy 16 éven át hallgattuk, hogy a Fidesz azért nem lépi meg a művi abortusz tiltását, mert abba belebukna; rendre a lengyel példát hozták fel, ahol a nemzeti kormány szigorította a művi abortusz szabályozását és belebukott. Igen ám, csakhogy az idei magyar választás fényében sajátos megvilágításba kerül ez a hivatkozás, mert a művi abortuszt szigorító lengyel kormánnyal szemben az ellenzék mindössze egyszerű többséget szerzett, míg az Európa egyik legliberálisabb művi abortusz-törvényéhez ragaszkodó Fideszt kétharmaddal verte meg a Tisza párt. No, mi ebből a tanulság?!
Fényes Adolf: Anyaság (1902)
[
[
[