Mindenkinek mást jelent a mozi. Én plázamoziban életemben egyszer voltam, többet sem megyek, az anyóst vittük el az asszonnyal Mel Gibson Passió-filmjére. A hang (dolbysurround vagy nem dolbysurround) brutálisan rossz volt (elviselhetetlenül hangos és konkrétan el volt keverve: ki volt emelve a középmagas hangtartomány, s ettől még bántóbban élessé váltak az ordibálós jelenetek). És ez a hatalmas hangzavar sem tudta elnyomni a körülöttünk ülők zörgését, szürcsölését és a nagy hangerőt túlkiabálni igyekvő beszélgetését. Menjen ilyen helyre, akinek ez kell! Én még omladozó, „szobányi méretű”, igazi fapados gyerekmoziban láttam Bergman Őszi szonátáját, fagyos, fűtetlen vidéki kultúrház báltermében harmadmagammal Richard Attenborough Gandhiját, vetítővé kinevezett egyetemi előadókban betiltott doku- és játékfilmeket, nekem meg ez a mozi. És ez már így is marad. [Egy komment a Világhálóról 2017-ből]
A Világhálón tallózgatva olvasom:
„2022 júniusi adatok szerint a Netflixnek közel 1,8 millió előfizetője van Magyarországon, míg az HBO Max 1,2 millió előfizetővel rendelkezik hazánkban. A többiek egyelőre le vannak maradva: az Apple TV+-nak 123 ezer, míg a Prime Videónak 91 ezer előfizetője van a Statista adatai szerint. A Netflix globálisan még sosem volt ennyire népszerű, a streaming szolgáltató közel 210 millió előfizetővel rendelkezik jelenleg, míg például az Amazon Prime 2021 áprilisában lépte át a 200 milliós álomhatárt. A legfrissebb platformok közül a 2019 novemberében indított Disney+-ra világszerte 116 millió háztartásban fizettek elő, a 2020 májusában debütáló HBO Max pedig nagy sikerű filmekkel és sorozatokkal igyekszik felzárkózni a többi platformhoz.” [Forrás]
Két észrevétel:
Egyrészt, ha én nem akarom a Netflixet vagy bármely hasonló nyugati streaming-szolgáltatót nézni, akkor nem nézem. Senki nem tart pisztolyt a fejemhez, hogy nézzem, sőt, fizetnem kell azért, hogy nézhessem. Sokaktól hallom, hogy ilyen-olyan sz×r a Netflix, de nincs jobb és ezért nézik, mi több, még előfizetni is hajlandók rá. Ez pedig semmi mást nem jelent, minthogy a sok tévécsatorna, a videokazetták, dvd-k, bluray-lemezek és az internet, az okostelefonok hatására az emberek többsége mozgóképfüggővé vált; nem azért nézik a streaming-szolgáltatók filmjeit, sorozatait, mert tetszik nekik, hanem azért, mert rosszul érzik magukat, ha nem néznek valamit és erre a mindig, gyakorlatilag korlátlan mozgóképkínálattal rendelkezésre álló streaming-szolgáltatók a legkézenfekvőbb megoldás. Mi volna, ha erről kezdenénk el komolyan beszélni és nem esztétikai és ideológiai vitákat folytatnánk a Netflix és társai kínálatáról? Szembesítenénk a polgárt azzal, hogy a streaming-szolgáltatód egy aljas dealer, aki nemcsak visszaél a betegségeddel, de abban érdekelt és ezért mindent el is követ, hogy minél súlyosabban megbetegedj. Talán ezt sokkal többen meghallanák, olyanok is, akiket az esztétikák és ideológiák hidegen hagynak és elgondolkodnának rajta!
Ugyanakkor, az ízlés algoritmizálható, ugyanis egy tanult tulajdonság. Mire kondicionálod az embereket, olyan lesz az ízlésük. A legszembetűnőbben talán a filmízlésen demonstrálható: az én nemzedékem európai szerzői filmeken „tanulta a filmnézést”, az elmúlt negyed században mindent eluralt a „hollywoodi esztétika”. Nézzük csak meg, milyen a filmízlése egy a rendszerváltozás előtt nagykorúvá vált magyarnak és milyen egy fiatalabbnak! Ha ezen változtatni szeretnénk, részben, hogy megtörjük az amerikai film és az amerikai streamerszolgáltatók egyeduralmát, részben, hogy újra befogadhatóvá tegyük minél több ember számára az európai és magyar filmtörténet kincseit, akkor az általános iskola felső tagozatától filmtörténetet kellene tanítanunk a gyerekeknek és a tanagyagban szereplő filmklasszikusokat, azok eredeti közegében, mozikban kellene számukra vetítenünk. Tévében vagy streamelve a mai gyerekek, fiatalok soha nem néznék meg ezeket a filmeket, mivel a jelenlegi mainstream filmektől annyira különböző az elbeszélésmódjuk, hogy érthetetlen és értelmezhetetlen volna számukra, de egy, a napi mozgóképfogyasztásból kiemelt, sajátos szituációban, kellő magyarázatokkal megtámogatva, vonzóvá és érdekessé tehetjük azokat. És ha érteni és élvezni kezdik, akkor meg is szerethetik fiataljaink és keresni is fogják filmklasszikusainkat.