"Mi a f*sz van veletek, aranykezű gyerekek...", skandálta ezerkilencszáz és nyolcvanegynéhányban P. Róbert V. Sanyiéknál a harmadik emeleten, ott, hol Csutak akkor éppen egy punkzenekar énekes-szövegírójaként, hogy úgy mondjuk, nyomult.
Most, 2013-ban, Csutak, az öregedő Csutak elmereng.
(Egzisztenciálisan értve.)
"Lehet, hogy nem vagyok aranykezű gyermek?... vagy egyszerűen csak: mi a f*sz van velem?"
És keresi a választ.