E blogbejegyzés közvetlen előzménye itt olvasható.
1.
„Örkény egyperces: Csurka István életművét Szájer József méltatja.” [Egy komment a Világhálóról]
„A 90 évvel ezelőtt született Csurka Istvánra emlékezve rendezett szerdán konferenciát »Csurka 90 – Idő és sors« címmel a XX. Század Intézet. A meghívó szerint »itt az ideje újraértékelni Csurka István politikusi, írói és gondolkodói arcélét, kiemelni életművének azon elemeit, amelyek szellemi muníciót képeznek napjainkban is«.” [Kattints ide!]
Kommentelők egymás közt. A cikk alatti kommentfolyamban olvastam:
– Húha, jól leápolták Csurkát az érintettek. Azóta is folyamatosan prüszköl a sírban. Úgy látszik Orbán stratégái úgy döntöttek hogy a maguk képére formálják Csurka hagyatékát. Kérdés, Csurka megalkuszik-e. Hagyják-e írásai a kilúgozást, a kisajátítást? Bele tudják-e passzintani magvas mondandóját a cionista görény-kurzus ideológiájába? Esetleg meghasonlás szemtanúi vagyunk, amikor is a Fidesz gondolkodó elitje a kormány aljas közel-keleti külpolitikájának meghaladására készül?
– Csurka egyik legfontosabb kijelentése az volt, hogy a magyar társadalomnak nincsenek erkölcsei, csak erkölcsi állapota van és a magyarok személyi igazolványában nincs fénykép, csak ujjlenyomat. Ha a magyarság túlélésére törekszünk, mindenek előtt, ezen kell változtatnunk. A Fidesz válasza erre a titkosszolgálatokat, a bulvárt és a kormányzati kommunikációt kombináló, a közbeszédet, a közgondolkodást és a közkultúrát soha nem látott mélységekbe süllyesztő Rogán Művek propagandagépezete. Nagy mákja volt az öregnek, hogy nem élte meg a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kiteljesedését.
2.
„Az ígéret földjére vezető út a Sinai hegyen át vezet. Lehet, hogy az erkölcsi törvény azért létezik, hogy fölülemelkedjenek rajta: de azok nem tudnak fölébe emelkedni, akik nem fogadták el követeléseit, s minden erejükkel nem próbálták teljesíteni őket, majd becsületesen nem néztek szembe a saját kudarcaikkal.” [Kattints ide!]
„Mi, akik olyan öregek és szerencsések vagyunk, hogy már a Fidesz első irodájában, a Molnár utcai kis lakásban beszélgethettünk Szájer Józseffel, természetesen örülünk, hogy közössége visszavárta és visszafogadta őt. Szájer – mindezt a Mandiner olvasói jól tudják – a kommunizmus kimúlását követelők hőse volt, hiszen az egykori állampárt legnépszerűbb jelöltjét győzte le az első szabad választásokon. Szájer József kitűnő, éléselméjű figura, aki sokat tett azért, hogy Magyarországon szabadság legyen. A Covid-karantén idején volt egy kínos és mémszerű pillanata, ami után végleg befejezte politikusi életpályáját, minderről és sok másról is a Mandiner hetilapban Szalai Laurának adott interjúban sok figyelemreméltót mond a Fidesz legképzettebb jogásza. A gesztinai rebbéről, reb Jechiel Meir Lifschitzről mesélték, hogy ifjúkorában meg akart tanulni sakkozni. Amikor azonban megtudta, hogy a játék szabályai szerint, ha valaki egyszer már lépett, az nem gondolhatja meg magát és nem léphet vissza — kijelentette, hogy ez nem neki való. Mindezt pedig azzal indokolta, hogy nem zsidónak való dolog, ha nem lehet megbánást tanúsítani és megtérni, azáltal is, hogy az ember visszacsinálja. Az a közösség, amelynek nincs egy stabil belső magja, az a közösség, amely nem tekinti természetesnek a zsidó-keresztény kultúra talpkövét jelentő megbocsátás kultúráját, az a közösség, amely nem engesztelődik meg és ha másként is de nem alkotja újra viszonyát a közösség egyik alapítójával, s egy egyszeri magánéleti botrány után a sajátjáért nem áll ki, nem lehet életképes.” [Kattints ide!]
Kommentelők egymás közt. A cikk alatti kommentfolyamban olvastam:
– Innét indultunk: „Amit Szájer József képviselőtársunk tett, az a mi politikai közösségünk értékrendjébe nem fér bele. Harmincéves munkáját nem fogjuk elfelejteni és megtagadni, de cselekedete nem elfogadható, és nem védhető. A történtek után az egyetlen helyes döntést hozta, amikor bocsánatkérés mellett Európai Parlamenti mandátumáról lemondott, és a Fideszből kilépett. Döntését tudomásul vettük." [Forrás] Itt tartunk: „Tegnap Szájer József visszatért a közéletbe, intézetünk bemutatta az új könyvét. Ahogy Schmidt Mária mondta, Szájer egy kiváló képességű, kipróbált harcos, akinek igenis helye van a közösségünkben. A rajta élcelődő ellenzéki megmondóembereknek pedig azt üzenjük: nem érdekel minket, mit írnak vagy mondanak! A karaván ugyanis halad.” [Forrás] Akkor most merre is halad az a karaván?!
– A témában mindenkinek le kell tenni a hűségesküt, mert különben...? Nem hoz neki semmit a Jézuska, vagy száműzik Csádba aranybányát őrizni? Van az egyszerű szervilizmus, és van a minősített esete. Ez még azt is túlhaladja, ez a jövő, élve teszik a panteonba korunk hősét, a jó buzit. Rossz buzi a másik csapatban van csak. Eszem megáll, és lekuporodik!
– Gondolkodtam rajta, hogy mi ez a jelenség, hiszen még Kádár János alatt sem viselkedett az elit ilyen eunuch módon. Aztán úgy döntöttem, hogy valószínűleg az a megfejtés, hogy Orbán Viktor alatt Magyarország balkanizálódni kezdett, egyre gyorsuló tempóban csúszunk lefelé a térképen délkeleti irányba.
– Volt egy munkatársam, aki naponta többször frissítette a teendői listáját, mindig a legfontosabb került felülre. Nem tartottuk épelméjűnek, mert a rendezőelv az kell, hogy legyen, ha valamit elkezdtél, fejezd is be, mert a nagy taktikázásba könnyű belezavarodni, akárcsak a személyre szabott hazudozásba. A listázásnál sokkal fontosabb a rendezőelv kiválasztása. Sokféle vezetési stílus van, amiknek nagyon különböző a hatékonysága. Amit itt látunk, az eszement kapkodás, szétszaladtak a lovak. A propaganda mindenhatóságába vetett hit veszélyes tévhit. Mindent azért a választók sem vesznek be, bármit nem lehet lenyomni a torkukon.
***
Csurka István [Kattints ide!]
Szájer József [Kattints ide!]
***
Kiegészítés (2024. december 2.):
Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:
– Bogár László írja: „Orbán Viktor nemzeti nagykoalíciója, amely a Fidesz fedőnevet viseli, ha rejtett formában is, de képes »otthont adni« az önállóan soha meg nem jelenhető nép-nemzetnek. És a magyar miniszterelnök azért lehet egy formálódó globális nagykoalíciónak is meghatározó személyisége, mert hordozza azt a szellemi örökséget, amelyet a 20. század utolsó évtizedeiben Csurka István alapozott meg.” [Forrás]
– Drága Bogár úr! Ha valamit úgy elrejtünk, hogy már magunk sem találjuk, akkor az nincs. Képzelje csak el, ha Csurka István is így gondolkozott volna 1990-ben és addig rejtegette volna az MDF-ben a nép-nemzetet, míg végképp nyoma vész, akkor most miről beszélgethetnénk?!
