Részlet Deák Ferenc 1866. február 21-én a képviselőházban elmondott beszédéből:
„(…)
A régi görögök hitregéje azt beszéli, hogy Herkules Antaeussal, a föld fiával, sok ideig küzdött, sőt többször földhöz sújtotta. De Antaeus a föld fia lévén, mindig új erővel kelt fel, mert újabb erőt kapott anyjától, a földtől. Végre Herkules felkapta ellenét a földről, s a levegőben magához szorítván, ölelésével fojtotta meg. (…)
Három század óta küzdöttek a magyar nemzettel Ausztriának államférfiai, gyakran földhöz sújtották, de anyjától, a hazától, mindig újabb erőt kapott a nemzet, s meg nem tört elszántsága és kész volt az újabb küzdelemre. (…) Végre a februári pátens emberei Herkules fogását akarták megkisérleni, s azon biztos alapról fel akarták kapni a levegőbe, hogy magukhoz szorítva, ölelésökkel megfojthassák. (…) De a nemzet óvatos volt, nem hagyta el a biztos alapot, s védte magát az ölelő karok ellen, míg utoljára is a fejedelem bölcsessége vetett véget a gonosz küzdelemnek.
Tanulság e hitrege nekünk is, hogy el ne hagyjuk biztos alapunkat, a törvényt, s hogy őrizkedjünk oly szorító öleléstől, mely minket fölemelve a törvények alapjáról, a levegőben akar megfojtani. (…) De tanulság ellenfeleinknek is. Herkules Antaeus megfojtásával bebizonyította ugyan, hogy ő erősebb volt, mint az, de ez által erősebb nem lett, mint volt. Pedig ha küzdelem helyett a két erő közös czélra egyesülhetett volna, ketten együtt sokkal több jót végezhettek volna, mint a győztes maga. (…)
(…)”
(A szöveg forrása: Deák Ferenc munkáiból / sajtó alá rendezte és bev. ellátta Wlassics Gyula, Budapest : Franklin, 1906., II. kötet 151.-152. p. – A kötet a Magyar Elektronikus Könyvtárban is olvasható-letölthető: mek.oszk.hu/07900/07912/pdf/deak2.pdf – A kiadvány egésze innét érhető el: mek.oszk.hu/07900/07912)
Tanulság e hitrege nekünk is!
