...ami valóban van...

„… minden, ami valóban van, az elmúlt már, s (…) egyedül az van, ami valóban elmúlt. Aki ragaszkodni akar ahhoz, hogy az emberiség múltjának nincsen már tulajdonképpeni életértéke, hanem csupán figyelmeztetés vagy tanítás szempontjából hasznos a jövő számára – mert hiszen a múlt nem tud valóban cselekedni –, annak vállalnia kell azt is, hogy saját életét is a mai napig, sőt előre, az utolsó pillanatig megtagadja, mint értéktelent. Aki megérti azt, hogy a kultúra formát adás, az belátja azt is, hogy a legmagasabb formák, amelyeket megismerni az emberi szellemnek megadatott, pszichológiai értelemben mindig (…) menekülés – a jelentől – voltak.” (Johan Huizinga)

...az emberek szeretik ugyan az igazságot, de...

„Miért igaz a mondás, hogy az igazságnak gyűlölet a magzatja? (...) Azért, mert az emberek szeretik ugyan az igazságot, de úgy, hogy aki másvalamihez ragaszkodik, azt akarja, hogy az legyen az igazság; s mivel senki sem akar tévedni, mindenki húzódozik annak bebizonyításától, hogy tévedésben leledzik! Amiatt gyűlölik tehát az emberek az igazságot, amihez mint igazsághoz ragaszkodnak! Az emberek szeretik az igazság fényét, gyűlölik ellenük bizonyító erejét! Becsapódni nem akarnak, becsapni inkább;  szeretik tehát az igazságot, mikor önmagát eléjük tárja, gyűlölik, mikor leleplezi őket. Pedig bosszút áll rajtuk: ujjal mutat azokra, kik mindenképpen húzódnak a leleplezés elől, önmagát meg nem tárja fel nekik!” (Szent Ágoston)

Egyébként javaslom...

Ceterum censeo Carthaginem esse delendam! (Cato)

MAGYAR IDŐ

Mélymagyarveszély!!!

A legolvasottabb bejegyzések

Korábbi bejegyzéseink...

...teljes címlistája megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Keresztény-blogok

Címkék

Címkefelhő

A BLOG TARALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS)

Creative Commons Licenc

„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”

2008.07.10. 00:18 bbjnick

Chesterton és a szittyák 1.

Címkék: kereszténység modernitás rendszerváltoztatás chesterton g k szittyák

Ülnek a szittyák az örvénylő zagy kellejtős közepén és Chestertont olvassák. Közben időnként félbe-félbehagyják az olvasást és gondolkoznak (mi több, emlékeznek és gondolkoznak) egy sort. A számos fölmerülő kérdés közül a kérdések kérdése talán ez: ha mi ezt tudtuk (márpedig tudtuk), akkor miért nem tudtuk? 

„A modern világ nem rossz; sőt, bizonyos tekintetben nagyon is jó. Tele van zabolátlan és elpazarolt erényekkel. Ha egy vallási rendszer megrendül (mint a kereszténység a reformáció idején), nemcsak a bűnök szabadulnak el. A bűnök persze elszabadulnak, és pusztítva száguldják be a világot. Csakhogy elszabadulnak az erények is; és az erények még vadabbul száguldoznak, még szörnyűbb pusztítást végeznek. A modern világ tele van a régi jó keresztény erényekkel, melyek megháborodtak. Éspedig azért háborodtak meg, mert elszigetelték őket egymástól, és mindegyik a maga kósza útjára kelt. Ezért aztán vannak tudósok, akik az igazsággal törődnek, és igazságuk könyörtelen. Vannak emberbarátok, akiknek legfőbb gondja a könyörületesség; és könyörületességük (sajnálom, hogy ezt kell mondanom) gyakran igazságtalan. Mr. Blatchford például azért támadja a kereszténységet, mert iszonyúan dühíti egy keresztény erény: a merőben misztikus és majdnem irracionális irgalmasság. Az a különös ideája támadt, hogy könnyebb a bűnöket megbocsátani, ha nincs mit megbocsátanunk. Mr. Blatchford nem csupán őskeresztény, ő az egyetlen őskeresztény, akit az oroszlánoknak fel kellett volna falni. Mert az ő esetében tényleg igaza lett volna a pogány vádnak: irgalmassága nem más, mint puszta anarchia. Valóban ellensége az emberi fajnak – éppen azért, mert annyira humánus. Egy másik szélsőség példájaként nézzük a fanyar realistát, aki szándékosan kiölte magából azt az emberi képességet, hogy a boldog meséknek és a szív gyógyulásának örülni tudjon. Torquemada fizikailag gyötörte meg az embereket a morális igazság kedvéért, Zola viszonyt morálisan gyötörte meg az embereket a fizikai igazság kedvéért. Csakhogy Torquemada idejében legalább volt valamiféle rendszer, mely időnként lehetővé tette, hogy az igazságosság és a béke megcsókolják egymást. Manapság még csak meg se hajolnak egymás előtt. (…)”

(Az idézet forrása: G. K. Chesterton: Igazságot! Az örökkévaló ember. Szent István Társulat kiad., Bp., 1985.)

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarido.blog.hu/api/trackback/id/tr84561482

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.07.10. 18:52:41

üdv bbjnick!
először is gratulálok az új, tematikus blog beindításához. Kiváncsian várom a fejleményeket.

Az idézett szövegben a reformációval kapcsolatos gondolatokat szeretném kiegészíteni.

Hívő evangélikusként egyébként egyet értek a fent leírtakkal, ezzel együtt úgy gondolom, hogy maga Luther is az őskeresztény gyökerekhez kívánt visszatérni, melyek olyan ellenállásba ütköztek, hogy idővel új egyház alapítása vált szükségessé. Érdekes módon korábban a legtöbb reformmozgalmat integrálni tudta az egyház (lásd assisi Szent Ferenc, stb), de az 1500-as évek elejére olyan korrupt és hamis lett az egyház maga, hogy szerintem a reformációnak egész egyszerűen meg kellett történnie.
Az, hogy mennyi mocskot hoztak magukkal a történések, sajnos egyenes következménye volt annak a bizonytalan kornak. De hát ha jobban belegondolunk, már a sok esetben hiteltelen katolikus egyház -élén a pápasággal- megágyazott az erkölcsi szennynek, miután igen rossz példát mutatott sok esetben. Ehhez csak társult a rengeteg agresszív és hamis protestáns szekta megjelenése.
Természetesen a fentiekkel nem a katolikusok hitét, hanem magát az egyházat, mint szervezetet bírálom. Mármint akkori formájában.

Lehet, hogy röhejes tőlem azt olvasni, hogy számomra az egyik legszimpatikusabb rend a katolikus egyházban a jezsuitáké, de hát pontosan ők ismerték fel azt, hogy hogyan lehet életképesen a reformáció ellen fellépni. Ilyen értelemben komoly szerepük volt magában a katolikus egyház megreformálásában. Nyilván persze ezzel semmi újat nem mondtam neked.

Végezetül ideírok egy kedves kis történetet, habár lehet hogy ismered:

Egy ferences, egy bencés és egy jezsuita zsolozsmázik az éjszakában egy szobában. Egyszer csak kiég a villany, nem látnak semmit. A ferences csendben becsukja a könyvet és magában kezd imádkozni a várakozás tudatában. A bencés szerzetes megszólal: -Testvéreim, várjuk meg, míg valaki megcsinálja a világítás. A jezsuita egyszer csak szó nélkül feláll és kicseréli a villanykörtét, majd visszül és folytatják a félbeszakadt zsolozsmát...

Hát ennyi volna, remélem pontosan jegyeztem le.
Amúgy meg nagyon fontos dolognak tartom a történelmi egyházak minél szorosabb együttműködését (lásd pl. Bibla Éve).

Hát kicsit hosszúra nyúltam, üdv, G

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.07.10. 22:40:06

Kedves Gasper!

Ha a keresztények nem, akkor senki nem fogja megállítani azt az általános eróziót, amit ma Magyaro. "átél". Tudom, hogy ez így elég lilán hangzik, de így lesz; hogyan lehetne másként?! Mindenki más már leszerepelt, akár többszörösen is, ideje lenne a keresztényekre is odafigyelni egy icinke-picinkét. Hja, és a keresztényeknek pedig tessék fölkötni a gatyát, mert a végén úgyis rájuk (ránk) hárul a "romeltakarítás". Szerintem:-)
ü
bbjnick

Csutakaszürkeló 2008.07.11. 20:20:28

Igen, de a módja!
Korai keresztény (tyén) fundamentalista szövegtöredék az első évszázadból: "Mindenki vesse alá magát a fölöttes hatalomnak. Mert nincs hatalom, csak az Istentől, ami van, azt Isten rendelte. Ezért aki a hatósággal szembeszáll, Isten rendelésének szegül ellene."
Mit akarok mondani: a híradókat nézve sokszor szeretnék csak úgy belépni a képbe, majd pedig a méltán elhíresült Kinyik Sanyi-féle ködvágó cipővel többeket térden rugdosni, most mégis el szeretném mondani, hogy a Fletó nem ellenség (ha érted), hanem feladat. Ahogyan feladat volt a tatár, a török ..., a kommunista stb.
Egyedül a tatárra sikerült jó megoldást találni...
Üdv
Csutak

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.07.12. 02:32:54

Igen! Gy. F., mint feladat! Vágyhatunk-e ennél többre!?:-)
ü
bbjnick

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.07.12. 21:46:09

Hát igen, valóban inkább feladat. De Ti vajon láttok ebben az országban, pontosabban ebben a társadalomban minimális kurázsit is, hogy feladatként viszonyuljon ehhez a kérdéshez?
Mert mi jól meg tudunk vitatni dolgokat, meg nagyjából egy húron is pendülünk szerintem, de valahogyan ez a posztkádári társadalom egyre csak a saját fekáliájában fetreng, és ami a legszomorúbb, hogy a pillanatnyi anyagiakat leszámítva még jól is érzi magát benne.
Mert azt látnunk kell, hogy a transzcendenciára, vagy ha úgy tetszik, a lelki dolgokra minimális igényt sem érez. Pedig valahol itt kellene kezdeni a szarból való kikecmergést.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.07.13. 05:21:24

Gasper! Vagy belefúlunk vagy fölkászálódunk és magunkbanézünk (így, egyben). Ó, és azért sokan mocorognak a sötétben:-) Most ez egy kicsit meredek lesz, amit írok, de éppen mostanában gondolkoztam rajta: feladatot kaptunk (úgy értem: minden ma élő magyar), amit ugyan nem egészen értünk, de hát azért feladat, hogy megértsük, és tudásunk, képességeink függvényében kezdjünk is vele valamit. S bár én (fölösleges volna tagadni) rettenetesen f*sok attól, ami körülvesz, de ugyanakkor meg is vagyok tisztelve... Megadatott, hogy feladatot kaptam és megadatott, hogy megérthettem, hogy feladatot kaptam... hmmm.
ü
bbjnick

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.07.13. 22:38:37

bbjnick,
hát ez igazi keresztényi elgondolás. Ezt most viccen kívül írom.
Mondjuk azt én is érzékelem, hogy sokan mocorognak a sötétben.

A másik meg az, hogy semmi sem örökkévaló, most bármennyire is az ellenkezőjét érzi az ember. Egyszer az ilyen gyéefek, veresjánosok és a többi moral insanity figura igenis a helyére
kell, hogy kerüljön. Minimum a gatyaváltás utáni történelmi szemétdomb legtetejére.