...ami valóban van...

„… minden, ami valóban van, az elmúlt már, s (…) egyedül az van, ami valóban elmúlt. Aki ragaszkodni akar ahhoz, hogy az emberiség múltjának nincsen már tulajdonképpeni életértéke, hanem csupán figyelmeztetés vagy tanítás szempontjából hasznos a jövő számára – mert hiszen a múlt nem tud valóban cselekedni –, annak vállalnia kell azt is, hogy saját életét is a mai napig, sőt előre, az utolsó pillanatig megtagadja, mint értéktelent. Aki megérti azt, hogy a kultúra formát adás, az belátja azt is, hogy a legmagasabb formák, amelyeket megismerni az emberi szellemnek megadatott, pszichológiai értelemben mindig (…) menekülés – a jelentől – voltak.” (Johan Huizinga)

...az emberek szeretik ugyan az igazságot, de...

„Miért igaz a mondás, hogy az igazságnak gyűlölet a magzatja? (...) Azért, mert az emberek szeretik ugyan az igazságot, de úgy, hogy aki másvalamihez ragaszkodik, azt akarja, hogy az legyen az igazság; s mivel senki sem akar tévedni, mindenki húzódozik annak bebizonyításától, hogy tévedésben leledzik! Amiatt gyűlölik tehát az emberek az igazságot, amihez mint igazsághoz ragaszkodnak! Az emberek szeretik az igazság fényét, gyűlölik ellenük bizonyító erejét! Becsapódni nem akarnak, becsapni inkább;  szeretik tehát az igazságot, mikor önmagát eléjük tárja, gyűlölik, mikor leleplezi őket. Pedig bosszút áll rajtuk: ujjal mutat azokra, kik mindenképpen húzódnak a leleplezés elől, önmagát meg nem tárja fel nekik!” (Szent Ágoston)

Egyébként javaslom...

Ceterum censeo Carthaginem esse delendam! (Cato)

MAGYAR IDŐ

Mélymagyarveszély!!!

A legolvasottabb bejegyzések

Korábbi bejegyzéseink...

...teljes címlistája megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Keresztény-blogok

Címkék

Címkefelhő

A BLOG TARALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS)

Creative Commons Licenc

„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”

2008.07.12. 18:38 Csutakaszürkeló

Csutak falun 1.

Címkék: lét bayer zsolt tett magyar ember fekete barlang jelky andrás sinka istván laméter kapitány fehér barlang

 

 

 

Magyar idő.

Magyar, idő. (Magyar! Idő!)

Számon tartja-e valaki, kérdezem ebben a forró nyárban, itt, ebben a hosszú főutcás, ritkán lakott faluban, azt, hogy ő magyar.

Magyar ember.

Magyarember. (Embernyi magyar.)

(Akik a faluszélen laknak vagy harmincöten két portán, ők nem. Ők ezt nem.

Ők nem ezt. Ők csak másokról, lekicsinylően.)

Kapok vajon választ?

Számon tartjuk egyáltalán egymást?

Sinka István emléket akart állítani azoknak a „hajdan volt társaknak”, akik ismeretlenül süllyedtek el a pusztán. Valahova, valami időtálló anyagba (vers) belekaparni ezeket a neveket, hogy velük előhívhatóak maradjanak azok a lét szeletkék, amiket – akiket  ő annyira értékesnek és méltónak gondolt.

És megidézve átszellemítsék (lelkesítsék: lélekkel telítsék) például a mai magyarországi valóságot.

A többi hosszú, néma

T

R

A

G

É

D

I

A.

(Bocs a borongásért, de a sirokkó úgy leterít, mint Jelky Andrást a távoli keleten vagy Laméter kapitányt a fongiak földjén.)

Visszatérve, tapasztalatom szerint sokan  tesznek rá (emlékszel: „Fehér barlang, fekete barlang; ki nem szarja le? "), számosan pedig: szájon tartják.

Lehet, hogy én is csak a számon tartom?

Szájalok bele a nagy virtuálisba?

Vagy minősíthető a beszéd tettnek (cselekedetnek)?

Ahogyan Bayer Zsolt mondaná: na, innen folytatjuk legközelebb.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarido.blog.hu/api/trackback/id/tr95565226

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.