...ami valóban van...

„… minden, ami valóban van, az elmúlt már, s (…) egyedül az van, ami valóban elmúlt. Aki ragaszkodni akar ahhoz, hogy az emberiség múltjának nincsen már tulajdonképpeni életértéke, hanem csupán figyelmeztetés vagy tanítás szempontjából hasznos a jövő számára – mert hiszen a múlt nem tud valóban cselekedni –, annak vállalnia kell azt is, hogy saját életét is a mai napig, sőt előre, az utolsó pillanatig megtagadja, mint értéktelent. Aki megérti azt, hogy a kultúra formát adás, az belátja azt is, hogy a legmagasabb formák, amelyeket megismerni az emberi szellemnek megadatott, pszichológiai értelemben mindig (…) menekülés – a jelentől – voltak.” (Johan Huizinga)

...az emberek szeretik ugyan az igazságot, de...

„Miért igaz a mondás, hogy az igazságnak gyűlölet a magzatja? (...) Azért, mert az emberek szeretik ugyan az igazságot, de úgy, hogy aki másvalamihez ragaszkodik, azt akarja, hogy az legyen az igazság; s mivel senki sem akar tévedni, mindenki húzódozik annak bebizonyításától, hogy tévedésben leledzik! Amiatt gyűlölik tehát az emberek az igazságot, amihez mint igazsághoz ragaszkodnak! Az emberek szeretik az igazság fényét, gyűlölik ellenük bizonyító erejét! Becsapódni nem akarnak, becsapni inkább;  szeretik tehát az igazságot, mikor önmagát eléjük tárja, gyűlölik, mikor leleplezi őket. Pedig bosszút áll rajtuk: ujjal mutat azokra, kik mindenképpen húzódnak a leleplezés elől, önmagát meg nem tárja fel nekik!” (Szent Ágoston)

Egyébként javaslom...

Ceterum censeo Carthaginem esse delendam! (Cato)

MAGYAR IDŐ

Mélymagyarveszély!!!

A legolvasottabb bejegyzések

Korábbi bejegyzéseink...

...teljes címlistája megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Keresztény-blogok

Címkék

Címkefelhő

A BLOG TARALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS)

Creative Commons Licenc

„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”

2008.07.30. 01:17 bbjnick

„Szabadság szabadság nélkül” (Bevezetés)

Címkék: szabadság demokrácia diktatúra kondor béla emlékezetkiesés elidegenedés elidegenülés huizinga johan megismerhetőség elbeszélhetőség

 
Hogy mekkora bajban is vagyunk, talán semmi sem tanúsítja jobban, mint a „tömeges emlékezetkiesés”. Szűkebb és tágabb környezetemben (is) egyre gyakrabban veszem észre beszélgetőtársaim arcán, ha a múlt kerül szóba – akár a történelmi múlt, félmúlt, akár a közösen megélt személyes múltunk –, a zavartság vagy a csodálkozás jeleit. E tekintetekből világosan kiolvasható a kérdés: „Miről beszélsz?”, vagy méginkább „Hogy neked mik nem jutnak az eszedbe?” Ha csak nem valami maradandó memóriazavart okozó járvány söpört végig a környékünkön, akkor, bizony, másra nemigen gyanakodhatok, mint a múlthoz való viszony gyökeres megváltozására – egyre többek számára válik irrelevánssá a múlt (mint olyan).
 
Az a személy, akit cserbenhagy az emlékezete, életképtelenné válik, aminthogy az a közösség is, amely elveszíti történelmi tudatát. Huizinga egy – az amerikai szellemről írott – tanulmányában nagyon találóan jegyzi meg: „Aki ragaszkodni akar ahhoz, hogy az emberiség múltjának nincsen már tulajdonképpeni életértéke, (…) annak vállalnia kell azt is, hogy saját életét is a mai napig, sőt előre, az utolsó pillanatig megtagadja, mint értéktelent.” Nem tudok nem arra gondolni, hogy éppen ennek a folyamatnak egy (erősen) előrehaladott fázisában vagyunk, s ennek tünete az „emlékezéstől való elidegenülés/elidegenedés”.
 
Az én generációm, a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején születettek, nagykorúvá válása egybeesett a „rendszerváltozással”. Már kellően érettek és még eléggé fogékonyak voltunk ahhoz, hogy a történéseket a maguk valóságában, jelentőségük súlya szerint (sem nem alulbecsülve, sem nem túlértékelve) éljük meg. Gyanítom (pontosítok: tudom), hogy a velem egyívásúak közül nagyon sokak számára a „rendszerváltozás” legfontosabb hozadéka „a történelembe való visszatérés” volt. A diktatúra irrealitásából (ahol a napi élet csak mint egy abszurd színdarab kényszerű játékosaként volt túlélhető) beléptünk/visszaléptünk a történelem realitásába, ahol tények vannak, s ahol a múlt és a jelen újból megismerhető és elbeszélhető. Azonban, látnunk kellett, hogy ez a „visszatérés” már az első lépéseknél megtorpan. (Hogy, szerintem, miért is, többször, több helyütt leírtam, legutóbb talán itt: magyarido.blog.hu/2008/07/27/a_harmadik_koztarsasag_balsorsa_2_dik_levonas)
 
A „tömeges emlékezetkiesés” és az „emlékezéstől való elidegenülés/elidegenedés” a „rendszerváltozás” kudarcának legsúlyosabb tünetei közül valók. Aki felismeri e jelenségeket (és nem vált még végzetesen apatikussá vagy fatalistává), nyilván, késztetést érez, hogy tegyen ellenük. Magam (a magam számára) azt a megoldást találtam, hogy, bizonyos tekintetben, visszamegyek az origóhoz, a kilencven környéki dilemmákhoz, újraolvasok számos akkor megismert munkát, újragondolom ismereteimet, nézeteimet a diktatúráról és a demokráciáról (is). Megpróbálom végigkövetni és megérteni a folyamatot a diktatúrától a „diktatúráig”.
 
E bejegyzés címe („Szabadság szabadság nélkül”) Zsorez és Roj Medvegyev Ki az őrült? című munkájának egyik fejezetcíméből ered. A két Medvegyev két munkája (A levelezés titkosságát a törvény garantálja és a Ki az őrült?) a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején megjelent nagyszámú (eladdig betiltott) könyv közül, innét nézve, bizony, kiemelkedik aktualitásával. Ezek ajánlásával folytatom (hamarosan) a „szabadság nélküli szabadságot” körbejáró, szaglászgató, piszkálgató „széljegyzeteimet”.
 

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarido.blog.hu/api/trackback/id/tr75592061

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.07.30. 10:25:17

Különben érdekes dolog ez az origóhoz (1990-hez) való visszamenetel, mert én is teljesen hasonló módon próbálok bizonyos kérdésekre választ találni.
Én '74-es születésű vagyok és elsős művészeti középiskolás voltam az első szabad választások idején. Ezáltal kamaszkorom meghatározó élménye volt az az időszak a maga mozgalmasságával.
Ráadásul gyüjtöttem a különböző politikai pártok szóróanyagait, plakátjait, stb -érezve a dolog fontos dokumentumértékét. Sőt rengeteg akkori újságot tettem el (Népszabó, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Pesti Hírlap, stb) És az az érdekes, hogy hónapok óta azon gondolkodom, hogy előveszem a blogomon a gyüjteményem egyes darabjait és a magam megszokott módján valamiféle számvetést készítek az egykori üzenetek, ígéretek, fogadkozások apropóján. Azt hiszem hasznos számvetés lenne és lehet hogy ősszel neki is állok a dolognak. :)

gabriel syme · http://magyarido.blog.hu 2008.07.30. 21:40:32

Lenti segithet:
www.archive.org/index.php

A "Take me back" gomb folotti mezobe kell beirni az URL-t amely altal mutatott tartalomnak a regi, regebbbi allapotait akarjuk latni.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.07.30. 23:50:32

Kedves Gasper!

Bizony, nem hiábavalóság az. Nagyon jót tenne az sokaknak (valamennyiünknek), ha minél többen nekiállnának a visszatekintésnek, számvetésnek, a mérlegkészítésnek, akár a privát életüket, akár a közös közelmúltunkat illetően. Félelmetes, hogy micsoda amnézia uralkodik közöttünk. Kóros állapot. Ahhoz, hogy megérthessünk bármit is jelen helyzetünkből, különböző nézőpontokból is jól magunkra/magunkba kell néznünk. És nincs is annál szebb, kellemetesebb, mint a szembesülés egykori önmagunkal:-) Egyedül talán az (egyéni és kollektív) önreflexió törheti át a hazugságnak (a parasztvakításnak) azt a vastag hártyáját, ami most ránktelepült.
Uff! Beszéltem:-)
ü
bbjnick

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.07.30. 23:52:25

Gabriel!!!

Ezt az archive.org-oldalt ki üzemelteti?

gabriel syme · http://magyarido.blog.hu 2008.07.31. 21:53:18

Usa non-profit szervezet. Lasd alant:
The Internet Archive is a 501(c)(3) non-profit that was founded to build an Internet library, with the purpose of offering permanent access for researchers, historians, and scholars to historical collections that exist in digital format. Founded in 1996 and located in the Presidio of San Francisco, the Archive has been receiving data donations from Alexa Internet and others. In late 1999, the organization started to grow to include more well-rounded collections. Now the Internet Archive includes texts, audio, moving images, and software as well as archived web pages in our collections.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2008.08.01. 23:49:28

Bbjnick - a félelmetes amnézia amiről írsz, egyfajta önvédelmi automatizmus. Létezett nagyonis széles körben a rendszerforgatás előtt is.Próbálj piszkálgatni kicsit korábban is - úgy a nyolcvanas évek közepétől. Én tulajdonképpen nem is politikatörténeti írásokra, tanulmányokra lennék kiváncsi, hanem titkosszolgálati anyagokra. Azok anyagaira, akik a jelenről beszélnek, de már tudnak a jövöről, s aprólékos munkával türelemmel készitik elő a terepet.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.08.02. 07:42:45

Kedves Inszeminátor!

Sajnos, vagy szerencsére (?), a titkosszolgálati anyagokhoz nincs hozzáférésem.:-)
És: igen, én is úgy gondolom, hogy a kádárkori társadalom egy erősen amnéziás társadalom volt. És meg is volt rá minden oka, hogy az legyen. A "rendszerforgatás" éppen ebben hozhatott volna változást, azáltal, hogy a múltat és a jelent újból megismerhetővé és elbeszélhetővé teszi. Tudjuk, nem így alakult. És most megint ott vagyunk, ahol a part szakad. Abban tökéletesen igazad van, hogy a "rendszerforgatás" nem nyolcvannyolcban-nyolcvankilencben kezdődött és valóban érdekes lenne azokat a történéseket "tényszerűen" megismerni, amik az előkészítése körül folytak. De ez csak akkor fog bekövetkezni, ha a "tavaszi nagytakarítás" egyszer vaóban kezdetét veszi. :-) Meglehet, hogy én nagyon h*lye vagyok, de én még nem adtam fel:-)

ü
bbjnick

Csutakaszürkeló 2008.08.03. 19:05:15

Egyetlen észrevételt tennék „hol is csesztük el?” témában.
Ha jól értem bbjnick-et, mostani zsákutcás történelmi-politikai-társadalmi-mentális helyzetünkért komoly felelőst talált a felejtés, a kollektív történelmi felejtés állapotában. Ez a felejtés tény és nemzeti tragédiát okozó probléma lehet, így igaz. De – szerintem – gondolkodjunk egyszerűbben. Ha pedig egyszerű gondolkodás van szükség, cherchez la femme.
Jónéhány esztendeje, egy alkalommal, amikor épp belelovaltam magam a „kik és hol és mikor?” kérdések által meghatározott, fogcsikorgatós témába, szóval akkor mondta ki a feleségem a teljesen kézenfekvő megoldást. Az emberek többsége nem akart rendszerváltást. Ennyi. Nekem ez rosszul esett, egyrészt mert nyilvánvaló és kézenfekvő magyarázat, másrészt, mert tévutakon járt a gondolkodásom, pontosan a rosszul kijelölt kiindulási pont miatt. Mára megerősödtem ebben a konklúzióban.
Tehát a nyolcvanas évek végén, valahogy ilyen nagyobb egységekre bontanám a társadalmat:
1. Akik NEM AKARTAK rendszerváltást /ők voltak, vannak(!) legtöbben /
2. Akik vezető szerepet játszhattak /tudjuk, milyen alapon /, és megérezték, hogy kissé módosítani kell az irányon /kényszerhelyzet /
3. Akik mindenképpen más társadalmi berendezkedést akartak.
Aztán elindult valami katyvasz, rózsadombi-paktummal, meg lobogó hajú, lánglelkű szónokokkal, meg hazatelepülő sértődött vénemberekkel, meg sumákoló vállalkozókkal, meg énvelem, meg veletek. Közben azok, akik nem akartak változást, elveszítették munkahelyüket, odalett a TSz is.
Hogy most hol tartunk, nem írom le - ismerjük.
Hol csúsztunk el? A 3. pont embereinek, ha már nekiláttunk alapon, következetesen és könyörtelenül kellett volna az utat végigjárni. Mondom: ha már… Tehát a lobogó hajúaknak, a hazatelepült vén emigránsoknak, a réseket kereső vállalkozóknak, meg nektek (én akkor pont katona voltam), igenis forradalmat kellett volna csinálni.
Innen, az elefántcsonttoronyból pedig üzenem a mának, ha nem küzdünk minden fronton, minden lelki alkat (mentalitás) a maga kézre eső fegyvereivel, végleg megeszi a fene az egészet.
Nemeskürty István Parázs a hamu alatt c. könyvében írja: „Amit látnunk kellett, és amit e sorok írója bemutatni kívánt: az egy halálra ítélt, bilincsekbe vert, gyarmati rabszolgasorsra szánt országlakosság eszes, bátor, szívós és sikeres védekezése; mintha előre kiosztott szerepek szerint történt volna minden; a különböző irányzatok azzal ártottak a császári hatalomnak, amiben a legügyesebbek voltak…”
Radikálisok, mérsékeltek, emigránsok, stb.

Téglagyári Megálló 2009.12.05. 08:47:01

@bbjnick:

Az emberek, különösen a Kádár/Rákosi-korszakban felnőttek, nem akarnak a történelemben élni. A saját régi tetteiken sem gondolkoznak el, "én még sosem bántam meg semmit", mondta nekem egy szegény gyerekből téeszelnökké avanzsált férfiú, aki kétségbe vonta, hogy volt olyan az ötvenes években, hogy valakit a származása miatt nem vettek fel egyetemre. Különben nem volt véresszájú kommunista, de így gondolkodott.

A történelmi felekezetek, mint kifejezés, nem azért találó, mert ezek már régen is léteztek, hanem azért, mert őnekik van valami képzetük a történelemről. A kortárs valláspótlékoknak nincs igazi történelemfelfogásuk, legfeljebb egy kitalált valami. Hitigyüli, new age, jósok ebben mind megegyeznek.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.12.05. 12:29:55

@Téglagyári Megálló:

Mélységesen egyetértünk:-) Amit a kommentedben megfogalmazol, az ennek blognak a fő témája. Nem szándékoltan alakult így, de minden ügy, ami fölmerült itt a "blogközösségben" közöttünk, végülis mind csak ide futott-fut ki. Valóság, valóságigény, valóságérzékelés, a valóság fölfedezése, s hogy ezek miért nem működnek mifélénk, és mire volna szükség, hogy működjenek:-) vagy inkább :-(

Egy régebbi tavaly augusztusi bejegyzésben ezt így fogalmaztam meg: Olvasom a napi sajtót és mindenütt ugyanazt látom: a valóságtól való menekülés különböző stratégiáit. Így kétségtelenül nem fogunk boldogulni. Ahhoz, hogy szabadulhassunk a dezinformációs örvény fogságából kapcsolatba kell lépnünk saját valóságunkkal. A „valóság fölfedezése” pedig, jónéhány ezer év óta, a tradíció megismerésén és a közösségi etika megélésén át vezet. A valóság csapatjáték, „egyedül nem megy”: végy kellő méltányosságot, kellő állhatatosságot és szükség szerint közösségi ethoszt.

magyarido.blog.hu/2008/08/13/napi_elkeserito_es_folderito_10_12_dik_aug_2008

A különös az, hogy van, aki számára ez nem világos:-) A tradíció megismerése és a közösségi etika megélése nélkül, méltányosság, állhatatosság és közösségi ethosz nélkül csak sodródás van, kampányeszmék, fuldoklás a végerdményében magunk keltette örvényben.:-( Jelenleg valóban "egy" tradicionális közösség létezik: a történelmi egyházak "intézményei". Majd csak rájön erre rajtunk kívül más is:-)

ü
bbjnick