...ami valóban van...

„… minden, ami valóban van, az elmúlt már, s (…) egyedül az van, ami valóban elmúlt. Aki ragaszkodni akar ahhoz, hogy az emberiség múltjának nincsen már tulajdonképpeni életértéke, hanem csupán figyelmeztetés vagy tanítás szempontjából hasznos a jövő számára – mert hiszen a múlt nem tud valóban cselekedni –, annak vállalnia kell azt is, hogy saját életét is a mai napig, sőt előre, az utolsó pillanatig megtagadja, mint értéktelent. Aki megérti azt, hogy a kultúra formát adás, az belátja azt is, hogy a legmagasabb formák, amelyeket megismerni az emberi szellemnek megadatott, pszichológiai értelemben mindig (…) menekülés – a jelentől – voltak.” (Johan Huizinga)

...az emberek szeretik ugyan az igazságot, de...

„Miért igaz a mondás, hogy az igazságnak gyűlölet a magzatja? (...) Azért, mert az emberek szeretik ugyan az igazságot, de úgy, hogy aki másvalamihez ragaszkodik, azt akarja, hogy az legyen az igazság; s mivel senki sem akar tévedni, mindenki húzódozik annak bebizonyításától, hogy tévedésben leledzik! Amiatt gyűlölik tehát az emberek az igazságot, amihez mint igazsághoz ragaszkodnak! Az emberek szeretik az igazság fényét, gyűlölik ellenük bizonyító erejét! Becsapódni nem akarnak, becsapni inkább;  szeretik tehát az igazságot, mikor önmagát eléjük tárja, gyűlölik, mikor leleplezi őket. Pedig bosszút áll rajtuk: ujjal mutat azokra, kik mindenképpen húzódnak a leleplezés elől, önmagát meg nem tárja fel nekik!” (Szent Ágoston)

Egyébként javaslom...

Ceterum censeo Carthaginem esse delendam! (Cato)

MAGYAR IDŐ

Mélymagyarveszély!!!

A legolvasottabb bejegyzések

Korábbi bejegyzéseink...

...teljes címlistája megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

E blog szerzői...

...nem sértődnek meg, nem kapnak sírógörcsöt vagy hisztériás rohamot, nem kiáltanak rendőrért, ha eltér a véleményed az övéktől.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Keresztény-blogok

Címkék

Címkefelhő

A BLOG TARALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS)

Creative Commons Licenc

„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”

2008.11.05. 01:49 bbjnick

„…a magyar szabadságharc két vesztese…”

Címkék: 1956 ensz magyarság nyugat kelet katolikus egyház ezerkilencszázötvenhat vasfüggöny szabadságharc nagyhatalmak szovjethatalom mindszenty józsef világkommunizmus

 
„Nyolc napja folyik kis országunk és a főváros hősies küzdelme a rájuk támadt brutális hordákkal és tank-tömegekkel szemben. A szembenállók ereje szívszorítóan aránytalan. A fővárost nemsokára a temető csendje borítja. Halottak és sebesültek hekatombája az utcákon: hős munkások és egyetemisták ezrei. Hírek szerint csak a nyolc nap halottjainak száma 5000-re rúg, sebesültjeit 20000-re becsülik. Azután elindulnak a deportáló vonatok Szibéria felé, 10-12-18 éves magyar fiúkkal, leányokkal, akik teleírt papírlapokat dobálnak ki a lelakatolt marhavagon-résein. A vidék még helyenként hősiesen állja a harcot, miközben a Szovjet által kinevezett új Kádár-kormány lapjai, a meghamisított híreket, jelentéseket közlik.
 
Magyarországot 1944 és 1956 október huszonharmadika között az idegen kommunista megszálló hatalom börtönbe helyezte. Azután tizenegy napig (…) újra szabadon lélegzettünk. November negyedikétől újra Kelet vastömlöce lett az ország: a Vasfüggöny újra lezárult.
 
Milyen felemelő volt a kis magyar nép erkölcsi ereje, hihetetlen bátorsága, összetartása, embersége, szívóssága. És vigasztaló volt a nagyvilág millió tisztességes lelkének együttérzése velünk.
 
Mi lett azokból az ígéretekből, amelyeket a demokratikus hatalmak ígértek a második világháború alatt és után? Szabadságot, egyenlőséget, jólétet ígértek a boldogtalan világ népeinek. S mi valósult meg a világ nagy részében? Bolseviki diktatúrák, deportáció, terror, nyomor és vérözön.
 
A nagyvilág együttérzése szabadságharcos népem iránt felemelő volt, igen. De a hatalmak szófecsérlése és mozdulatlan tehetetlensége szégyene és szomorúsága marad a történelemnek.
 
A nagyvilág hatalmai attól a Szovjet-hatalomtól féltek, amelyet a kis Magyarország fiatal iskolásai oly csúffá tettek egy egész héten keresztül a pesti utcákon. S aztán, a kétségbeesett kiáltásokra már semmi visszhang nem érkezett a nagyhatalmaktól.
 
Spaak a nagytekintélyű, humanista-szocialista belga államférfiú, az Északatlanti Szövetség főtitkára a Nyugat mozdulatlanságát az egész világ előtt megbélyegzi. Bidault a francia parlamentben ostorozza Nyugat gyengeségét és gyámoltalanságát a magyar üggyel kapcsolatban. Pineau külügyminiszter az ENSZ <<roppant mulasztásáról és gyengeségéről>> nyilatkozik az Európa-Tanács 1957. január 11-én tartott ülésén. Az UNO úgynevezett határozatait csak a nyugati nemzetek veszik komolyan – állapítja meg. A Szovjet markába nevet.
 
Így a magyar szabadságharc két vesztese: az erkölcsileg lezüllött világkommunizmus és a tétlen, megbénult, erejét vesztett Nyugat lett, az Egyesült Nemzetek Szervezetével az élen.
 
A Nyugat roppant vak is volt. A bolsevista betyárok – népek kiirtói – nemsokára királyi udvarokban kezdtek szalonképesek lenni. Nyugat miniszterelnökei és külügyminiszterei tülekedve vívtak közelharcot, hogy ki jusson előbb Moszkvába. 1955-56 nagy ténye az, hogy amilyen mérvben megutálták a Vasfüggöny népei az orosz kommunista világot, oly fokban növekedett az elgyengült lelkét lassan elvesztő Nyugat államaiban a Szovjet befolyása. Tengernyi magyar vér is folyt azért, hogy a Nyugat vakhályoga leváljon. De minden áldozat hiába volt.
 
XII. Pius pápa ugyanakkor magatartásával példát mutatott a világnak. Minden rendelkezésére álló eszközzel küzdött érettünk s egyetlen napon háromszor állt a világ elé Magyarországért.
 
Amilyen nagy volt az öröme november 2-án, oly nagy a fájdalma, amikor a magyar szabadságharcot vérbe fullasztották. (…) a vallás, a civilizáció és az emberi igazságérzet nevében tiltakozik november 10-i rádiószózatában a <<brutális, törvénytelen elnyomás>> ellen. Nyíltan szemébe mondja a hatalmaknak, hogy a védelmi háború ilyen embertelen támadással szemben: jogos. Azt kérdezi: közömbössé válhat-e a világ, amikor ennyi ártatlan vért ontanak igazságtalanul. <<Bárcsak Isten felköltene tunyaságodból, s kiszabadítana a zsarnokkal való bűnrészességedből!>> – kiáltja a világ felé. (…)”
 
Részlet Mindszenty József emlékirataiból
(Mindszenty József: Emlékirataim. Szent István Társulat, Bp., 1989.)
 
 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarido.blog.hu/api/trackback/id/tr99750517

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csutakaszürkeló 2008.11.26. 13:27:15

Olvasván II. Rákóczi Ferenc önéletírását, állíthatom, hogy nem.
Ő egy nagyon erős erkölcsi tudattal rendelkező nagyság volt, és ez az oldala kell, hogy példaként előttünk álljon.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.10.25. 08:49:30

A legnehezebb időkben - talán valamiféle kár- és felelősségáthárítás jegyében - került tiara a fejére. És talán éppen ez a kiállása (is) magyarázza az ellene felhorgadó indulatokat, a méltatlan filmet...
"Tiszteletreméltó XII. Piusz pápa, született Eugenio Pacelli (Róma, 1876. március 2. – Castel Gandolfo, 1958. október 9.) Szent Péter 260. utódjaként 1939 – 1958 között római pápa."
Érdemes még elolvasni itt a mához köthető részt is, XVI. Benedek pápa visszaemlékezésével:
hu.wikipedia.org/wiki/XII._Piusz_p%C3%A1pa
(Amíg valaki le nem törli.)
"Ez volt a XX. század legrövidebb konklávéja."

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2010.10.26. 16:38:07

@Mormogi Papa:

Nincs mese, újra kell írni a történelmet!:-D

Az elmúlt ötven évben nem csak a marxista-, de a "ménsztrímes" nyugati történetírás is annyira eltévedt önmaga hamis (tkp. ideológiai) konstrukcióiban, hogy abból már nem sok derül ki a (valódi) múltról.:-/

Ezt csak azért "mondtam meg" így:-), mert az Egyház XX. századi (valós) szerepéről sem lehet lényegében semmit sem tudni. Ha pedig az Egyházat "kiírjuk" (kifelejtjük) Európa történetéből, akkor Európa spiritualitása vész el (mint azt a mellékelt napi ábrák is mutatják:-/).

Az Egyház (itt most a pápaság, a felsőklérus értelmében használom a kifejezést) végig a XX. század folyamát "észnél volt" (talán egyedül a világ döntéshozói közül), ami nem csoda, hisz ő az Egyház:-) Ezt, úgy emlékszem, írtam már neked valahol, hogy: a II. világháború alatt XII. Piusz szentté avatta a mi Margitunkat és a franciák második patrónájává Szent Johannát. Ő megtette, amit megtehetett.

S ma is, ebben a förtelmes dzsumbujban, az Egyház hasonlóképpen követi a fejleményeket és igyekszik azokat helyes mederbe terelni. S hogy senki nem figyel rájuk? ...

ü
bbjnick
süti beállítások módosítása