...ami valóban van...

„… minden, ami valóban van, az elmúlt már, s (…) egyedül az van, ami valóban elmúlt. Aki ragaszkodni akar ahhoz, hogy az emberiség múltjának nincsen már tulajdonképpeni életértéke, hanem csupán figyelmeztetés vagy tanítás szempontjából hasznos a jövő számára – mert hiszen a múlt nem tud valóban cselekedni –, annak vállalnia kell azt is, hogy saját életét is a mai napig, sőt előre, az utolsó pillanatig megtagadja, mint értéktelent. Aki megérti azt, hogy a kultúra formát adás, az belátja azt is, hogy a legmagasabb formák, amelyeket megismerni az emberi szellemnek megadatott, pszichológiai értelemben mindig (…) menekülés – a jelentől – voltak.” (Johan Huizinga)

...az emberek szeretik ugyan az igazságot, de...

„Miért igaz a mondás, hogy az igazságnak gyűlölet a magzatja? (...) Azért, mert az emberek szeretik ugyan az igazságot, de úgy, hogy aki másvalamihez ragaszkodik, azt akarja, hogy az legyen az igazság; s mivel senki sem akar tévedni, mindenki húzódozik annak bebizonyításától, hogy tévedésben leledzik! Amiatt gyűlölik tehát az emberek az igazságot, amihez mint igazsághoz ragaszkodnak! Az emberek szeretik az igazság fényét, gyűlölik ellenük bizonyító erejét! Becsapódni nem akarnak, becsapni inkább;  szeretik tehát az igazságot, mikor önmagát eléjük tárja, gyűlölik, mikor leleplezi őket. Pedig bosszút áll rajtuk: ujjal mutat azokra, kik mindenképpen húzódnak a leleplezés elől, önmagát meg nem tárja fel nekik!” (Szent Ágoston)

Egyébként javaslom...

Ceterum censeo Carthaginem esse delendam! (Cato)

MAGYAR IDŐ

Mélymagyarveszély!!!

A legolvasottabb bejegyzések

Korábbi bejegyzéseink...

...teljes címlistája megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Keresztény-blogok

Címkék

Címkefelhő

A BLOG TARALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS)

Creative Commons Licenc

„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”

2008.12.07. 17:39 Csutakaszürkeló

Helló evribadi! Helló szambadi!

Címkék: feri lajos perspektíva matyi

E két képet egy eljövendő Nagy Tanulságos Együttgondolkodás (mi több: Elmélkedés) reményében küszködtem fel ide.

Arra kérlek benneteket, elmélkedjünk A Perspektíváról!

Elmélkedjünk Lajos,

                     Feri,

                     és Matyi bőrében egyaránt. Ki-ki hovatartozásának önmeghatározása, annak jelenlegi állapota szerint. (Tudod: Kezdődik a valóságsó!)

Halljuk hangotokat Lajosok, Ferik és Matyik!

(E bejegyzés közvetlen előzménye itt olvasható: 

magyarido.blog.hu/2008/10/30/kezdodik_a_valosagso

25 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarido.blog.hu/api/trackback/id/tr87809585

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.09. 08:20:50

Először volna egy kérdésem, mielött megnyilatkoznék a képek kapcsán. Hamvas Béla nyomán indulunk neki a perspektíva kérdésének, vagy saját kútfőből? :)

Najó. Mégegy kérdés. Észak-kelet Magyarországon járunk?

Addig is küldök én is egy képet, szeretettel:

upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/10/Madonna_del_parto_piero_della_Francesca.jpg

Csutakaszürkeló 2008.12.09. 16:20:35

Ott járunk.
Ennek ismerete nyugodtan befolyásolhat is.
A másik: nem ragaszkodom feltétlenül Hamvas Bélához, őt hagyjuk meg bbjnick-nek, a nevezett filosz mélysége búvárának, kamaszkora óta ismerőjének és habzsolójának, valamint - holtában is - kebelbarátjának.

Csutakaszürkeló 2008.12.09. 16:24:02

E helyütt szólítom fel g.s.-t, a Nagy Rejtőzködőt, bújjon elő s foglaljon állást!

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2008.12.09. 19:48:08

Gsper, csak úgy mellékesen a képed alá, még ha más okból küdted is.
Villon, François

Ballada a hajdani hölgyekről


Publisher: Budapest, Magvető Kiadó

Translated by: Vas István

Year of publication: 1957.

Location of the quotation: Szerb Antal: Száz vers. Negyedik kiadás. 117, 119. p.

Genre: Verse

Language: French

Translation: Hungarian


Mondjátok, milyen véget ért
A szép római dáma, Flóra,
Archipiáda hova tért,
S Thaist, hugát, ki rejti, ója?
Echót, ki visszazeng a szóra
S a vizek fölött hallható,
Kinél szebb nem volt föld lakója?
De hol van a tavalyi hó!

Hol a bölcs Héloïse, kiért
A csonkítást magára rótta
Abélard és szerzetbe tért,
S kit nem vitt a szerelme jóra?
S a királynő? Ki tud ma róla,
Ki zsákban dobatta mohó
Kedvvel Buridánt a folyóba?
De hol van a tavalyi hó!

Blanche királynő, szirén zenélt,
Liliom volt, úgy ült a trónra,
Haremburgis, ki Maineben élt,
S Nagylábu Berta látható ma?
Hamvát az angol szélbe szórta,
Hol van Jeanne d’Arc, a hős, a jó?
Szent Szűz, egek uralkodója,
De hol van a tavalyi hó!

Ajánlás

Herceg, hol vannak már azóta,
Ne kérdezze kiváncsi szó.
Felel a refrén, régi nóta:
De hol van a tavalyi hó!

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.10. 12:01:24

Különben ezek a fotók számomra nagyon otthonos érzéseket keltenek, mivel középiskolás koromban -fekete-fehér filmre- nagyon sokat fotóztam a dimbes-dombos Zsámbéki medencét, elsősorban ősszel. Persze nyári tájképeim is vannak a Zemplénből és Abaújból egyaránt.

Az az érdekes, hogy most ősszel újra elkezdtem fotózni a Zsámbéki medencét és környékét, le egészen Fehérvár felé, de most Pajtás géppel (van egy kiállítástervem, ahol csak a Pajtásommal készült képeim szerepelnének).
Egy szó, mint száz, régóta foglalkoztatnak az ilyen és ehhez hasonló tájképek, illetve az a nemritkán szinte transzcendens érzés, amit egy ilyen táj kiválthat az emberből.

A Francesca képet pedig azért linkeltem be, mert ez az egyik kedvenc freskóm tőle. A kép tele van szimbólumokkal, hiszen a várandós Mária egy sátorban van, mely valójában egy transzcendens tér.
Innentől kezdve mindenki szabadon asszociálhat, akár a fenti Villon balladával.

ps: jól látom, hogy a fenti képen a dombok közül egy templomtorony látszik ki?

Csutakaszürkeló 2008.12.10. 17:44:41

Azt nem jól látod. Templomtorony rejtőzik ugyan a ködben, én tudom, de szerintem azt nem lehet látni. (Megnéztem teljes képernyős üzemmódban is: ahol valóban van, ott nem látszik.)

Villonról nekem ez: (ebéd utáni horizontális mélyrelaxációm során itt nyílt ki a könyv)

JÓ ÉJT, JÓ ÉJSZAKÁT!

Vijjonnak frank honát
szólítom: sose lát.
Magyarban este van:
jó éjt, jó éjszakát!

Felmérném oda át,
szememmel Franciát.
De körülzárt honom,
sírom: jó éjszakát!

Estés a Tiszahát
s eltemeti fiát.
Éj hanyatlik reám:
jó éjt, jó éjszakát!

/Sinka István, 1957/

(Nem bírom abbahagyni, tudván, hogy Inszeminátor érzékeny a témára:)

TOVATŰNT, NINCS...

Oly távoli már a tegnapi élet,
mint a felleg, mely záport adott
és villámot - (Az egész múlt megégett!) -
és tovatűnt, nincs. Kísértet. Halott.

Távoli, mint mező, melyen elmúlt a csata
zúgása, s most: száll le rá a por.
Óh, múlt, életem, megtépett rózsafa,
megújulsz-e még, mint máskor annyiszor?

Vagy azok se gyógyítanak: a jövendő idők?
Rózsafám, neked csak a sebeket szánták
azok is mindig, míg kerek lesz a föld?
Addig, míg meg nem áll a szív, és meg nem hal az ábránd?

Mint a felleg, amely tovaszállott,
oly távoli már a tegnapi élet.
Szél jött és villám jött, nincsenek ábrándok,
csak füst van, füst. Az egész múlt megégett.

/ugyanő, ugyanakkor/

Véletlenül, de mégis kapcsolódva, ím a perspektíva történelmi mozzanata a szépirodalomban.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2008.12.10. 20:52:55

Csutak! Muszáj, hogy a harmadik is idekerüljön annyira tökéletes.

ÉN, SAJÁT MAGAM

Egy este a puszta mélyén,
mikor az ég már összefolyt
a csenddel, de csillaga még
leírhatatlan messze volt;

mikor a kihúnyt nagy képpel
együtt a rétnek esti lelkét
a pásztorok és az állatok
kilehelték és belehelték:

akkor lépett a rózsa-menny
aljából ki a látomás,
ama tűz, sejtések lelke,
titokzatos nagy ragyogás.

A pusztai nagy csendességben
úgy jött, mint aki maga van
az egész földön, s akit keres:
fele-maga, s fele magam.

Múltak már az esti órák.
S a csönd és a vén madarak
hívogatták, s nyögdécselve
borzongtak a bokrok alatt.

Nem anyag volt, s mégis az volt,
"Ő" volt lét-előtti nevem.
Jött és ölelt; ölelt addig,
míg csak eggyé nem vált velem.

Belépett lelkem köreibe.
Együtt volt ő ég és a föld:
saját magam, kiben a világ
először akkor tündökölt.

S azóta vajúdok egyre, mint
anyajuh, ha bárányát elli,
s kínjában a pusztáknak lelkét
kileheli és beleheli.

- - - - - - - -

A fekete bojtárban ír le ilyen magányos pusztai esteket.
De ugyanitt van szó arról is hogy a gellérthegyen lakik bokrok alatt, s mintha a másik két vers ebből a korból származna.
Nem tudom, csak találgatok, s közben kiderül, hogy mindhárom vers másként ugyan de erősen kapcsolódik valami perspektívához.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2008.12.10. 20:59:04

Nagy marha vagyok Gasper, mert én félreértettem a képedet, s profán módon , nem tudom miért Nagylábú Berta ugrott be elsőnek. Később ugyan már voltak kételyeim, de, na mindegy nem magyarázkodom.

Az viszont piszkosul érdekelne, hogy a házigazda miként kötődik Mándy-hoz......?

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.10. 22:04:03

kedves inszeminator,
nem éreztem ki ebből olyan komoly félreértést, sőt!
Egyrészt Piero della Francesca és Villon kortársak voltak, másrészt ugyanazt írták/festették meg, ami abban a korban foglalkoztatta, illetve körülvette őket. Csak Villon -hogy úgy mondjam- jóval profánabb volt.

Különben létezik egy pandantja ennek a madonnaképnek, pontosabban Tarkovszkij azzá tette utolsó elötti filmjében, a Nosztalgiában, méghozzá egy álomjelenetben feltűnő boltozat nélküli templom képében.
Nemrég kinyomoztam ennek a templomnak a helyét Tarkovszkij Naplója és egy Toszkána térkép segítségével. Ezzel a nyomozással egyébként több mint másfél évtizedes vágyam teljesült. Írtam is róla egy harmatos kvázi útibeszámolót blogom hajnalán. Ha érdekel benneteket itt elolvashatjátok:

tajkep.blog.hu/2008/03/13/tarkovszkijrol_megegyszer

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.10. 23:00:21

Figyelem, nem kicsit hanem nagyon harmatos az az írás, most hogy magam is visszaolvastam.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.12.11. 03:22:27

Jajjj, Urak!

Rajtam is erőt vett a "nosztalgia". Az a fajta, amiről Tarkovszkij is "beszél", amitől is a "cselédlány rágyújtotta gazdáira a házat".

És látom, erőt vett ez már Villonon is (mert ez a vers, kérem, nem profán, hanem "nosztalgikus") és Sinkán is, és ha nem vigyáztok valamennyiőtöket magával ragad. No jó, Csutakaszürkelót bizonyára nem, ő nem abból a fából faragta magát (vagy talán mégis?):-)

(A nosztalgiáról nem mint édes-bús emlékezésről beszélek most, hanem arról az állapotról, mikor az idő csepfolyóssá válik, a múlt jelenvalóvá, amikor az ember lelke megnyílik, nem védekezik, nem mérlegel, hanem pőrén figyel. Várja, aminek tudja, hogy el kell jönnie, meg kell történnie, mert minden múltbéli és jelenbeli motívum egy irányba mutat. )

Most éppen írok, egyelőre fejben. Kislisszantam a kórteremből, ahol Matyi, Az Elmeholt, Aki Kilépett a gyógyszerektől félkómában alszik, és szuszog, elviselhetetlenül szuszog a szerencsétlem, kisettenkedtem ide, a férfimosdóba, és a nyitott ablak mellett füstölögve (no, ha holnap Z. meglátogat, megkérem, hogy hozzon nekem cigarettát, mert ebből a dobozból reggelre semmi sem marad), ja, igen, és a nyitott ablak mellett füstölögve figyelek. Figyelek arra, ami jön. Amit látok, leírhatatlan. Egyelőre leírhatatlan, de, kicsit később, meg fogom kísérelni "papírra is vetni".

ü az Urakat
bbjnick
a második emeleti férfimosdóból

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2008.12.11. 10:03:57

Na ez azért túlzás bbjnick, hol vagy Te még a 2.emeleti férfimosdótól. Gyakran járok én a ház mellett, belátok a kertbe, Te még csak ülsz lábaidat lóbálva egy kerti padon és vágyakozva bámulod a házat.mel A kapu előtt egy szürkeló kaparja a követ, nyerít, vagy röhög, nem tudom, de a lovak röhögni is tudnak. Egyébként télleg nosztalgia, miután a "Villonok" hol erről, hol arról emlékezik, dehát széően ráragadt a profán jelző.
Elolvastam az ajánlatot', most még muszáj megrágnom,mert elég mócsingos, itt ott bűzlik is.
Ami pedig a Sinkázós nosztalgíát és rokonát illeti, ilyenkor nálam beindul valami "más", egészen más. Olyan ez mint a Mr. BEAN filmecskében amikor nagy nehezen felkel, bolyong ide oda, végül neki megy a falnak és felébred.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.11. 12:56:40

A nosztalgia létével kapcsolatban idéznék valamit. Tudom hogy nem leszek maradéktalanul népszerű Kierkegaarddal, de Az ismétlés című írásának a bevezetőjében van egy sok szempontból érdekes gondolatsor, amolyan felütése a könyvnek:

"Az ismétlés és az emlékezés ugyan az a mozgás, csak az irányuk ellentétes, mert amire az ember emlékezik, az volt, s ezt visszafelé csak megismétli; ezzel szemben a tulajdonképpeni ismétlés előre emlékezik. Ezért az ismétlés, már amennyiben lehetséges, boldoggá teszi az embert, az emlékezés viszont boldogtalanná, azon feltétel teljesülésével persze, hogy az ember időt szakít magának az életre, és nem arra törekszik, hogy már születése órájában ürügyet találjon arra, hogy magát az életből visszalopja, mondjuk például azért, mert elfelejtett valamit."

Mondom, ez csak a felütés egy része. A sűrűje utána jön.

Csutakaszürkeló 2008.12.11. 18:47:16

Platonnál minden megismerés és tanulás, vagyis az előre felé mozgás "visszaemlékezés" (anamnézis).
Ilyesmiről van itt is szó, ha nem tévedek nagyot?

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.11. 19:14:55

Teljesen jól látod ugyanis néhány mondattal fentebb ez szerepel a könyvben:

"Amikor hosszabb ideig, vagy legalábbis időről időre azzal a problémával foglalkoztam, hogy vajon lehetséges-e az ismétlés, s milyen jelentőséggel bír, valamint, hogy egy dolog a megismétlődésével vajon nyer, vagy veszít, (...) Mondhatnak, amit akarnak, az újabb filozófiában ez szerfölött fontos szerepet játszik majd, mivel az ismétlés annak kategoriális kifejezése, amit a görögöknél az emlékezés jelentett"

Csutakaszürkeló 2008.12.11. 21:26:17

A platoni axonometria tengelyei: az anamnészisz az Én és az Abszolútum között, a methexisz az Abszolútum és a Lét között, a tapasztalat az Én és a Lét között.
Ha mán perspektíva...
(Tuti, hogy ezt bbjnick sem hagyja szó nélkül! De mi a helyzet gabriel symével?)
(Hogy van latinul, hogy Karthagónak pedig...?)

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.12.12. 03:04:46

Csutakaszürkeló!!!

Ceterum censeo Carthaginem esse delendam!

Cato zárta minden beszédét (annak témájától függetlenül) így:

Egyébként javaslom, hogy Karthagót el kell pusztítani!

ü
bbjnick

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.12.13. 09:03:49

Urak!

1) Gasper & Csutakaszürkeló!!!

Mindazonáltal csönben megjegyzem, hogy filozófiai értelemben ti igen közel álltok egymáshoz, amennyiben: a protestantizmus a platonizmus unokaöccse:-)

"Ha mán perspektíva...":-)

2) Inszeminátor!!!

"Te még csak ülsz lábaidat lóbálva egy kerti padon és vágyakozva bámulod a házat.mel A kapu előtt egy szürkeló kaparja a követ, nyerít, vagy röhög, nem tudom, de a lovak röhögni is tudnak." Nemhiába, az élettapasztalat semmivel sem pótolható:-) Nagyon tetszettek lényeglátó soraid, több napi derűt köszönhetek nekik (pontosabban neked). Köszönöm!:-)

3) Járt nálam Z., rendes cimbora, hozott dohányt:-) Nagyon föl volt dobva, mint mindig, ha azt hiszi, rájött valamire:-) Ahogy megérkezett nyomban ezzel nyitott:
"Csak azoknak lehet joga és alapja az állam bírálatára, akik számára a család szent." Kulcsmondat, ismételgette, kulcsmondat, végig, míg nálam volt. Kulcsmondat, hagytam rá, de csak mert egyetértettem vele (és tényleg!) Kulcsmondat:-)

ü
bbjnick:-)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.16. 19:22:50

kedves bbjnick,
nyilván sok szempontból léteznek közelítések.
Sőt -ha már perspektíva- minden egyenes az enyészpont felé tart, elhelyezkedésüktől és irányuktól függetlenül. Ergo az enyészpontban egyszer minden egyenes találkozik, pontosabban találkozniuk kell.
Ha már perspektíva :)

Csutakaszürkeló 2008.12.17. 17:44:35

Ismered a viccet az éhes matematikusról és a nyitó nélküli konzervről: "tegyük fel, hogy a konzerv ki van nyitva..."
Ha, tegyük fel, te holnap délelőtt Budán felmásznál valami nagyon magas hegy kilátójába, s erre mifelénk, Észak-Kelet Magyarország felé néznél, akkor én valahol az enyészpont környékén lennék megtalálható. Viszont, ha én felmásznék holnap itt egy dombtetőre, s nyugat felé tekintenék, nekem Budapest tűnne, hát, enyészpont alattinak. Ezek után, a másik szeme által meggyőződve önmagunknak az enyészpontban való létéről, nézzünk körül és keressünk összefutó párhuzamosakat.
Én vagyok a világ közepe.
Gasper a világ közepe.
Bbjnick a világ közepe.
Csákó Dzsennifer a világ közepe.
...
Hát ezért nincs igaza Kopernikusznak.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.12.18. 12:08:30

Urak!

Van itt a második emeleti férfimosdóban egy ajtó. Én azt gondoltam tisztítószertároló beépített szekrény ajtaja lehet. Tegnap, mintegy mellékesen, kinyitottam. De rögvest be is zártam. Nem vagyok benne teljesen biztos, de, nekem erősen úgy tűnt, az enyészpontot tartják benne:-D

ü
bbjnick

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.12.19. 23:21:00

Kedves Gasper!

Az általad belinkelt képeket nézegetve körvonalazódni kezdett bennem egy bejegyzés (inkább nem mondok róla semmit, mert ha mégsem jön össze, ugye...) Ehelyütt kérem beleegyezésedet, hogy a képeket fölhasználhassam a bejegyzésben:-) (Gondoltam így kerekebb, hogy megkérdezlek, nehogy úgy érezd, hogy lenyúltam az ötletedet:-))

ü
bbjnick

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.20. 17:00:03

Természetesen használd egészséggel, én is a világhálóról nyúltam őket, maximum a három festő neve jött saját séróból. Nyilván persze nem véletlenül :)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.20. 17:03:50

Ja, és persze konkrét képekre kerestem rá.